Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

IPARFEJLŐDÉS

közül az egyéni céhalapítást megkísérlő kéményseprők, asztalosok, hentesek, kordoványosok, szűrszabók és a német tímárok törekvése sikertelen maradt.

106 A miskolci céhek szervezeti felépítésében a XVIII. században lényegi változások alig tapasztalhatók. A céhek szervezeti felépítését változatlanul hagyta a céhek egységesítését célzó 1761. évi céhtörvény is, amelynek értelmében a jövőben a kiváltságleveleket és a benne lévő céhes életre vonatkozó szabályokat ezután nem a céh alkotta, hanem az uralkodó, illetve annak központi hivatala küldte ki. Az 1761. után adományozott céhlevelek általános rendelkezései sokkal inkább tükrözik a bécsi udvar kívánságait, mind a már kialakult gyakorlatot. A céhlevelekhez kapcsolódó statútumok, artikulusok részletességében és teljes megfogalmazásában a régi céhek hagyományai és az új céhek helyi viszonyokhoz való alkalmazkodása fejeződik ki. Minden egyes céh nehezen megközelíthető zárt testület volt és tagjaik érdekeinek kölcsönös, közös védelmére autonóm jogokat gyakorolt. A céhszervezetek törzsét elvileg egyenlő jogú, de valójában már az 1730-as évektől különböző vagyoni helyzetű mesterek alkották. Több esetben megfigyelhető, hogy az egyes céhek legmódosabb tagjai szinte monopolizálták a céhek vezetését és évről évre ugyanazon személyek lettek az elöljárók.

107 A XIX. század elején már jogilag is különböző vagyoni osztályba sorolt mesterek alkották a céhek tagságát, de mégis az egyes mesterek egyenlő arányban viselték a céhek közös terheit. A céhek élén a század folyamán mindvégig a céhmesterek állottak, akiket vagy a karácsony előtti vasárnapon (gombkötők), vagy vízkereszt napján (pl. szűcsök) tartott céhgyűlésen választottak a céhek ügyét első fokon ellenőrző földesúr által kiküldött komisszárius jelenlétében. Az új céhmestereket szavazattöbbséggel választották a leköszönő elöljáróság három jelöltje közül. A megválasztott céhmester kezdetben a városi főbíró, majd pedig a város tanácsától kiküldött „két betsületes Híres Emberek" előtt letette az esküt, hogy 106 EPERJESSY G. 1967. 225. p. 107 Ld. a szűcs-, majd később a fazekascéh jegyzőkönyveit. HOM. HTD. I. 76.8.3.; 79.4.1.11.