Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

IPARFEJLŐDÉS

tagság nagyobb része nemes, akiknek nem kell ilyen szolgálatot teljesíteni.

79 1756-ban már 8 volt a városi tulajdonban lévő és a mészároscéh használatában álló mészárszékek száma. Azonban arra az időszakra már jelentős változás következett be a székek tulajdonában. A mészárszékek közül 6 az 1755. évi ún. Grassalkovich Antalféle szerződés értelmében a diósgyőri koronauradalom számára hajtott hasznot az elkövetkező évtizedekben. A város tulajdonában 2 mészárszék maradt. Miskolc területén mészárszéke volt még a tapolcai apátságnak is.

80 A miskolci mészároscéh a Grassalkovich-féle szerződés megkötése után értelemszerűen nem a várossal, hanem az uradalommal kötött szerződést a mészárszékek bérlésére és a húskimérési jog gyakorlására. A bérlet ideje a régi egy éves időtartam helyett 3 évre terjedt ki. Az 1758-1831 közötti időszakból fennmaradást bérleti szerződések lényegében azonos tartalmúak voltak, csak a bérleti díjak változtak. 1758-ban az uradalom évi 1500 rajnai forintért adta bérbe a mészárosoknak a hússzékeket. Ezt az igen jelentős összeget negyedévenként részletekben kellett az uradalmi kasszába befizetni. A mészárosok vállalták, hogy sohasem lesz „húsban fogyatkozás". Ha hiány mutatkozna a lakosság ellátásában, akkor a céh minden esetben 12 Rhfrt-ot fizet büntetésül. Az uradalom a bérleti díj fejében megengedte a céh tagjainak „...Miskolc városában mindenféle szarvasmarhát, sertést, juhot, bárányokat és valamit székekben vágni mesterségek magával hozand szabadosan árulni, más minden külső és belső henteseknek pedig vásárokon kívül, mint székbeli, mint disznóhús és szalonna áruitatás büntetés terhe alatt tilalmas lészen." Az uradalom vállalta továbbá azt is, hogy a céh által felvásárolt állatok tartására legelőt szakít ki a parasztbikki pusztában, vagy Muhi határában. A mészárosok száma 1780-ban 21 volt. Figyelembe véve, hogy egy-egy széket 3-3 fő bérelt, ez a létszám 7 mészárnak bérlésére volt elegendő. Figyelemmel kell azonban arra is lenni, hogy a húskimérési jogokat az özvegyek is örökölték és gyakorolták, de helyettük a segédek végeztek munkát. Ily módon a vá79 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 3. k. 13. p. 80 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 4. k. 5. p.