Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

IPARFEJLŐDÉS

1708-ban „Törvényfát", vagyis akasztófát faragtak az ácsok. Mellettük a faragó molnárok tevékenysége is nyomon követhető, akik a korábbi századok hagyományainak megfelelően a malmok üzemeltetése mellett a fák bárddal való megmunkálásához is kiválóan értettek. Faragó molnárok készítették 1716-ban az avasi templomtorony gerendázatát, majd 1738-ban „hídnak való fát" faragtak.

72 Ezt követően már nem bukkannak fel a forrásokban faragó molnárok. A továbbiakban a faragást ácsok végzik. A zsindelyezés, komolyabb tetőszerkezetek összeállítása mellett ez azonban csak másodlagos jelentőségű tevékenységük során. A XVIII. század utolsó harmadában a tucatnyi miskolci ács idegen származású, főként német volt és az uradalmi építkezéseken vettek részt. A kerékgyártás háziipari keretek között nehezen végezhető. Ez a speciális ipari tevékenység biztos piacra számíthatott, mert a különböző szállító eszközök fontos alkatrésze mindig vevőre talált. A XVIII. század elején 2-3 idegen, nevük alapján vélhetően német mester működött a városban, de számuk a XVIII. század végére többszörösére növekedett a lakosság számának gyarapodásával párhuzamosan. Miskolc a XVIII. században országos hírű volt kenyeréről. Benkő Sámuel vármegyei főorvos 1818-ban orvostörténeti feldolgozásában hosszasan elemzi a miskolci fehér cipó vegyi összetételét és gyógyászati jelentőségét.

73 Szendrei János Miskolc monográfusa kiemelésre méltónak tartotta a miskolci kenyérről szólva a „Miskolcz, Debrecen, Komárom, Süssön cipót mindhárom." szájhagyományban élő versike megemlítését, utalva arra, hogy a miskolci pékmesterség az említett városokéhoz hasonló jelentőségű volt.

74 Az előbbi állítások azonban nehezen igazolhatók a XVIII. századi források alapján. A város pékjei a szakirodalom adatai alapján 1749-ben alapítottak céhet. Sajnos azonban a források kellő mértékben nem támasztják alá Miskolcon való létezésüket. Nem szerepelnek pékek az adóöszszeírásokban, sem pedig az iparos lajstromokban. Szép számmal ta72 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1502/b. 1. k. 26., MREJ. 1. k. 120. p. B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 2. k. 642. p. 73 BENKŐ S. 1818. 62. p. 74 SZENDREI J. 1904. 589. p.