Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

IPARFEJLŐDÉS

edények anyagát a jobbágyok készítették. A bodnárok - bár jól értettek a hordó donga készítéséhez is - általában a hordók kötésével, abroncsozásával foglalkoztak. Inkább kisebb tároló- és használati eszközök készítése jellemezte tevékenységüket. A puttonyok, dézsák, csobolyók, rocskák voltak a legkeresettebb termékeik, amelyeket teljes egészében maguk állítottak elő és a vásárokon értékesítettek. A kovácsokhoz hasonlóan Miskolc városa és a diósgyőri uradalom is egyaránt alkalmazott céhen kívüli mestereket, konvenciós bodnárokat, akik kizárólag hordók és kádak abroncsozásával és a régiek javításával foglalkoztak.

66 A háziipari tevékenység miatt az asztalosmesterség is igen nehezen honosodott meg a városban. 1702-ben a város számadáskönyvében feljegyezték, hogy a város almáriumát török asztalosokkal készítették. Eger 1687-ben történt visszafoglalása után 2 török asztalos telepedett le Miskolcon. Nyilvánvaló, hogy a város elöljárósága azért engedélyezte letelepedésüket, mert nem volt ilyen iparos. 1734-ben már 3 asztalos tevékenykedett Miskolcon. Asztalos Imre, Asztalos István, s egy csak német asztalosnak titulált harmadik személy. Asztalos István és Imre a kor szokásainak megfelelően festőasztalos volt. Készítettek ajtókat, ablakokat, bútorokat, de ami messze földön ismertté tette őket, festett díszítményekkel látták el a templomok mennyezetdeszkáit is. Asztalos Imre 1751-ben a város Serafi-féle funduson levő házának alsó és felső deszkázata mellett elkészítette a „négyes üveg ablak"-okat, a (festett ajtót). A ház berendezési tárgyai közül pedig az ő kezemunkáját dicséri az „egyes nyoszolya", 2 karosszék, 1 fiókos asztal, 1 falra való almáriom, 1 pohárszék és 1 nagy ovális festett asztal. Valószínűleg értett az ablaküvegezéshez, mert az elszámolásokban munkájaként tüntették fel egy rámás, ónba foglalt üvegablakot is.

67 Asztalos Imre és István nevét a megyaszói református templom festett mennyezetdeszkái tették halhatatlanná. A mennyezetdeszkák közül az egyiken olvasható a mesterek neve és a készítés időpontja is: „Anno Doi 1735. Die 12 Februária(s) Isten. Segedelme. Által. Munkák (Munkálták) ezen 66 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 7. k. 224. p. 67 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 3. k. 569. p.