Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

IPARFEJLŐDÉS

har és Szabolcs Vármegyéket sok költséges fáradozássokkal Kézi Mivjeikkel fel tartyák."

50 A céh tagság XVIII. század utolsó harmadában bekövetkezett robbanásszerű növekedésében közrejátszott a divatváltás, a csizmaviselet általános elterjedése. A miskolci csizmadiák legkeresettebb terméke a „Tehénbőrből való öreg fekete csizma" volt, amelynek ára a század folyamán alig változott (1,25-1,50 Ft). Mellette készítettek karmazsin, kordovány és szattyán csizmákat is különböző színekben. Ezek ára azonban lényegesen magasabb volt az előbbieknél, akár négyszerese, ötszöröse is lehetett.

51 A bőr- és bőrfeldolgozó ipar mellett a textil- és textilfeldolgozó ipar volt még nagyon jelentő az alkalmazottak létszáma alapján. 1770-ben az összes iparos megközelítőleg 20%-a tevékenykedett ebben az iparágban. Itt is megfigyelhető az alapanyagot előállító tevékenységi formák (szűrcsapó, takács) és azokat végtermékké alakító mesterségek egymásra épülése. A 73 szabó, valamint 7 szűrszabó számára 30 szűrcsapó és 21 takács készített alapanyagot. 5 gombkötő és 2 festő tette teljessé a ruházati ipar struktúráját. A textil- és textilfeldolgozó ipar 9 féle mestersége közül 5 hozott létre céhes szervezetet, figyelembe véve azt, hogy a szűrszabók a szabócéhbe tartoztak. A céhes szervezetek száma tehát azonos volt a bőriparban meglévőkkel. Mint a bőriparban a csizmadiák, úgy a textiliparban a szabók szerepe volt a meghatározó. A csizmadiák a fogyasztók legkülönbözőbb rétegeinek igényeit elégítették ki. A szabók termékei pedig inkább a polgárság és a nemesség számára készültek elsősorban. Az árszabások és a céhes iratok alapján megállapítható, hogy a helyi alapanyagok (aba posztó, gyolcs) mellett nagyon jelentős volt a külföldi eredetű alapanyagok felhasználása. A termék skálában nagy számban fordul elő angliai posztóból készült dolmány és nadrág, selyem szoknya. A szabók árulószintje eredetileg a csabai kapunál állott. 1737-ben engedélyezte számukra a városi tanács egy piaci árulóhely építését, amely a csizmadia- és a vargacéh színe mellett foglalt helyet. Ez is kifejezi a szabók városi iparban elfoglalt helyét, 50 Borsod vármegye jegyzőkönyve a „Céhbeli Mester Emberek és Kontárok közötti való rendtartásoknak fel állítása" tárgyában. 1806. HOM. HTD. I. 76. 53. 1. 51 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 501/e. 258/1793.; LV. 501/g. 1770.; IV. 501/c. 1314/1813.