Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

IPARFEJLŐDÉS

ket a suszterek, a német vargák vették át, akik az új divatterméket, a cipőt kezdték el gyártani. A bőripar legnagyobb létszámú iparos szervezetei közé tartozott a szűcscéh is. Azonban a nagy létszám ellenére is a mesterség másodlagos jelentőségű volt a bőriparon belül. A szűcsök munkája idényjellegű volt, s ezért több esetben kérvényezték a vármegyétől, hogy adójukat ne egy egész évre róják ki, mert általában csak kéthárom hónapig folytatják mesterségüket. Vállalkozásuk nagymértékben az uzsorásoktól függött, akiktől a bőröket hitelbe szerezték. A város tanácsának sok esetben kellett foglalkozni a hitelezőknek adós szűcsök ügyeivel. így többek között 1743-ban Váradi Szűcs Ferenc jelentősen eladósodott egy görög kereskedőnek, akitől „...100 magyar forintért és 96 pénzért bőröket" vett hitelbe.

48 A miskolci szűcsök elsősorban a szabók által készített menték béleléséből éltek. A ruhákat bárány-, róka- és farkasbőrrel bélelték leggyakrabban, amelyeket maguk készítettek. Csak másodsorban foglalkoztak „Czifrázott ködmön és bunda" készítésével. Ennek valószínűleg az volt az oka, hogy egy ruha béleléséért többszörösét lehetett elkérni, mint egy ködmönért, s így nem nagyon érte meg az időigényes ködmön készítésével fáradozni. A szűcsök és a szabók között gyakoriak voltak a pereskedések, mert a szabók sokszor maguk bélelték az elkészített mentéket, amelyhez céhszabályzatuk szerint nem volt joguk. A város tanácsa az ilyen ügyekben rendszeresen a szűcsök javára döntött. Miskolc legtekintélyesebb és legnagyobb létszámú céhe a csizmadiáké volt. A város piac- és vásárkörzetének bővülésével a csizmadiák száma folyamatosan növekedett. A mesterség művelőinek száma 1770-1790 között megduplázódott (412 fő), majd 1840-re az ország legnagyobb csizmadiacéhévé vált a maga 647 fős létszámával.

49 Az iparág a fejlett és sok mestert foglalkoztató bőrkészítő iparra épült és egy 1806. évi vármegyei jelentés szerint „.nyóltz Vármegyéket, úgymint, Borsod, Gömör, Kiss-Honth, Abauj, Zemplén, Bi48 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 2. k. 134. p. 49 SPÓNER P. 1999. 607. p. A XIX. század 40-es éveiben Debrecenben 499, Szegeden 395, Kassán 57, Pozsonyban 49 volt a csizmadiák száma.