Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

IPARFEJLŐDÉS

jutottak el céhalapításig. Az iparosok többsége azonban céhes iparos volt. Az 1770. évi iparosösszeírás szerint a bőr- és a ruházati iparban együttesen majdnem háromszor annyian (603 fő) űzték az ipart, mint az élelmiszer-, a fém-, a fa-, az agyag- és a vegyipar különböző ágaiban (238 fő). A bőripar 11 féle mesterségre tagolódott, ha ide számítjuk az állatok szőrzetét feldolgozó kefekötő-, és a szarut, csontot hasznosító fésűs mesterségeket. A legtöbb iparűzőt felvonultató szakmák mesterei, így a vargák, csizmadiák és a szűcsök néhány kivételtől eltekintve valamennyien céhekbe tömörültek. A többi iparág azonos foglalkozású művelői a fésűsök (11 fő), a kefekötők (11 fő), a suszterek (17 fő) és a szíjgyártók (16 fő) kivételével csak néhányan voltak. Az egyes szakmák iparűzőinek számából fontos következtetések vonhatók le a viselet szokásainak átalakulására vonatkozóan. A bőrfeldolgozás, bőrkészítés ősi mestersége, a tímár mesterség fokozatosan háttérbe szorult. Az ökör, tehén és tulok bőr kidolgozásával, a csizmatalp és a bocskor készítésével foglalkozó mesterek száma folyamatosan csökkent a XVIII. század folyamán. A céh jegyzőkönyvei az 1716-1765 közötti időszakból 60 mester nevét őrizték meg. Ezt követően pedig évente 3-4 mesterrel szaporodott a céhtagság miközben az idős mesterek kiválásával, elhalálozásával összességében már soha sem érte el a 10 főt az egyazon időben működő tímárok száma.

46 A vargák a XVIII. század második felében vesztették el a bőriparban betöltött hegemón szerepüket, amikor a csizmadiák kilépve a vargacéhből önálló iparos területet alakítottak és létrejött a tímárcéh is. Ettől kezdve már nem foglalkozhattak bőrkészítéssel és csizma varrásával. Az 1706. évi limitációban felsorolt termékféleségek kivétel nélkül hagyományos lábbelikből álltak.

47 A limitáció szerint a szekernye (kocsisnak való hosszú szárú szekernye) és a saru (lengyel saru, asszony embernek való saru, inasnak való saru ect.) volt a vargák fő terméke. Tevékenységükben azonban az új lábbeli készítés másodlagos szerepet töltött be. Inkább a régiek javításával foglalkoztak és a tehén- és ökörbőr készítés lett a fő profiljuk. A XVIII. század közepétől szinte teljesen kivonultak a lábbelipiacról. Helyü46 A miskolci tímár céh jegyzőkönyvei. HOM. HTD. 76. 4. 1. 47 B.-A.-Z. m. Lt. LV. A. 501/a. 15. k. 47. p.