Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MISKOLC AZ ORSZÁGOS POLITIKÁBAN

1722-ben például Pozsonyban és a császárvárosban tartózkodott a fentebb Rákóczi hűséges híveként jellemzett, a kuruc fejedelmet azonban bujdosásába követni nem éppen akaró Aszalay Ferenc, a Borsodban nevezetes Bükk család Ferenc nevű tagjával „a város dolgának folytatására". Utóbbi finom megfogalmazás nem egyszer jelentette a magas rangú tisztviselők gáláns megajándékozását, részben pénzben, részben pedig hordószámra elszállított aszúborban. 1727-1730 között felerősödött a miskolci küldöttek tevékenysége, nemcsak Bécs és Pozsony, hanem a kassai kamarai adminisztráció irányában is. Utóbbi adminisztrátora a város követének, Gyöngyössi Jó Istvánnak elég nyíltan fogalmazott 1727-ben: „Igen szerencsés órában serkent fel mostan az város maga újabb redemptiója [= megváltása] iránt, [...] hogyha az város nem kívánja valamely kicsiny summával az tekintetes nemes adminisztrációt ludificálni [= rávenni], így lévén az dolog, az város is úgy bízhatik maga újabb redemptiojának megnyeréséhez." Az ajándékok mellett a követek napidíjai is egyre komolyabban terhelték a város költségvetését, amely lassan nemcsak a megváltási összegre felvett kölcsönök, hanem mindezek miatt is egyre jobban eladósodtak. Az alkuban Miskolc 25-30 ezer forintos megváltási összeget szeretett volna elérni, legalább 30 éves időtartamra. Végül 1731-ben sikerült egy pontos megállapodást tető alá hozni, III. Károly király a kamarának fizetendő 25, illetve a neki ajándékképpen juttatandó 12 ezer forintért 25 évvel meghosszabbította az 1715/104. tc.-ben megjelölt feltételek mellett a zálogos időt. III. Károly halála után azonban a kamara elnöke, Grassalkovich Antal arra való hivatkozással, hogy az elhunyt uralkodó által kötött szerződés automatikusan nem vonatkoztatható utódjára, új szerződésre kötelezte a várost. Mária Terézia 40 ezer forintért 1744-ben a korábbi 25 évet további 40 évvel hajlandó volt megtoldani.

78 Az uralkodónő részéről a város ügyeinek pozitív elbírálásában bizonyára fontos szerepet játszott, hogy a hétéves háborúban a Habsburg-ház mellé álló, azért „életét és vérét" áldozni kész magyar nemesség felkelésében Borsod megye és különösen Miskolc élen járt. Rövid idő alatt és je78 Minderről pl. SZENDREI J. 1904. 345-347., 486^95. p.; szinte ugyanezt rövidebben: LEVELES E. 1929. 66-68. p.