Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MISKOLC AZ ORSZÁGOS POLITIKÁBAN

lenreformációs korlátozását maga sem tartotta megvalósíthatónak, s a protestáns nemességet sem akarta maga ellen haragítani. Ezért az említett 1728. évi esetben sem adott igazat az egri püspök és az országbíró által vezetett katolikus pártnak.

76 A Rákóczi-szabadságharctól a század közepéig terjedő időszakban fontosabb eseménynek számított, amikor Miskolc ügyei egyébként egész tárgyalt korszakunkban egyetlenként - az országgyűlésnek is témát szolgáltattak. Az 1712-15. évi országgyűlésen tárgyaltak ugyanis a város jogi helyzetéről, s az 1702. évi megváltakozásban foglaltaknak megfelelően önálló törvényt is alkottak arról, az 1715/104. tc.-et.

77 „Éppen úgy, mivel tudva van, hogy Miskolc kiváltságolt mezőváros - fogalmazta a törvény 2-5. §-a - a diósgyőri várhoz s uradalomhoz tartozik, ezt a várat s uradalmat pedig az ország közszükségei tekintetéből [...] az ország rendéinek megegyezésével bizonyos pénzösszegért (ellen nem állván, hogy koronái jószág volt) elzálogosították. Ennélfogva a karok és rendek másfelől azt is tekintetbe véve, hogy a fent említett város (sőt ugyancsak Diósgyőr várához tartozó más helyek is) az ő előbbi állítólagos zálogos uraiknak fizetett s ennekutána igazolandó összegen túl és pedig a mondott Miskolc városa negyvenegyezer forintnyi [...] összeget fizettek, s adtak a királyi kincstár s közjó előmozdítására: Ezért a karok és rendek mondott Miskolc városát ama negyvenegyezer forintnyi összegre [...] biztosítják. S addig is, míg ez összegeket ugyanezen városbelieknek s a mondott helyek mindegyikének vagy azok utódainak le nem teszik s ki nem fizetik, a diósgyőri uradalomba való visszakebelezés alól felmentetteknek nyilvánítják." A törvény paragrafusai bármennyire is kedvezőek voltak tehát a miskolciakra nézve, azonban nem biztosították a végleges megváltakozás lehetőségét, ezért a város évtizedekig elhúzódó harcba kezdett mindennek eléréséért. Az 1710-es évek végén Bécsbe és Pozsonyba megbízottakat (ágenseket) küldtek, akiknek ott-tartózkodása jelentős összegeket emésztett fel a város kasszájából, de tényleges eredményre, vagyis valamely magas rangú udvari, illetve kamarai tisztviselő megnyerésére nem vagy csak részletkérdésekben futotta. 76 Az esetről ld. pl.: SZEKFŰ Gy. 1935. 550. p.; röviden: RÉMIÁS T. 1997. 123. p. 77 MT. 1657-1740. 521. p.