Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MEZŐGAZDASÁG - ÁRUTERMELÉS - PIAC

sának és kiteljesedésének a kora,, amikor az országos vásár már nem a város termelésének tükörképe, hanem a városban élő foglalkozásszerűen kereskedelemmel foglalkozók munkahelye. Az árutermelés előretörésével a vásárok és piacok szerepe kettévált. A vásárok mindinkább a termeléstől függetlenedett kereskedelem céljait szolgálták, míg a piacok - gyakoriságuknál fogva - a város és a körzet fogyasztási igényeinek kielégítését. A heti piacon a helyi mezőgazdaság termékei mellett a vonzáskörzetből érkező terményeket is árulták, ezek mennyisége a korszak végére már olyan mértékű volt, hogy 1847-ben a városi magisztrátus kénytelen volt a belső területről kitiltani a vidéki szekereket, mert piacnapokon a városban megállt az élet az érkező szekerek miatt. A országos vásár és a hetipiac szerepe kettéválásának nyomát először 1685-ben találjuk meg, amikor a város statútumot alkotott a piaci kereskedésről, amely természetesen az országos vásárokon nem volt érvényben. Mivel a statútumban megfogalmazta a magisztrátus, hogy a miskolciakra és az áruval érkező vidékiekre egyaránt vonatkozik, nyilvánvaló, hogy a piac - a nem országos vásárnak minősülő - nagysága és ezzel jelentősége is növekedésnek indult.

66 A kettévált szerepkör érdekes bizonyítéka az 1746-ban kelt vámrendelet.

67 A statútum a városba érkezők szekereinek megvámolásáról intézkedik, külön az országos vásárokról, külön a heti vásárokról. Az összeg is sok mindent elárul: az országos vásár esetén a terhes szekér 12 krajcár, a fél terhes 6 krajcár, miközben a hetivásárok napján a terhes szekér 6 krajcár, és nem intézkedtek, tehát nem is fizettek a félterhes szekér után. Miskolcon szerdán és szombaton volt hetipiac, ennek rendjét a városi tanács szabályozta. Az 1685. évi városi rendelet értelmében áruját mindenki köteles volt a piacra vinni, s a bírótól pénzen bérbe vett hiteles mértékkei árulni. A kötelező piaci árusítás déli 12 óráig tartott, és csak ezután lehetett egy tételben átadni a viszonteladóknak. 1714-ben a magisztrátus jónak látta a határozat megismétlését és a büntetés megszigorítását. A szigorítás értelmében a nagybani eladás66 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 1. k. 417-418. p. Közli: SZENDREI J. 1890. 536-538. p. 67 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 3. k. 304. p.