Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MEZŐGAZDASÁG - ÁRUTERMELÉS - PIAC

László levele, amelyben az egykorú résztvevő szemével érzékeltetve írja le a spekuláció részleteit. A gabona és főleg a búzatermés már az 1846. esztendőben is igen szűkös volt, s az 1847. évi előrejelzések további terméscsökkenésről szóltak. A bajok okairól így ír a főszolgabíró: „az élet nemiteknek különben is annyira meg gyérült behozatala alkalmával a nyerészkedők által elkövetett fortélyos előre felvásárlásokbul" erednek a bajok, s szerinte „az életnek a lelketlen nyerészkedők általi vásárlása meggátolása" a megoldás.

41 A városi magisztrátus feladatai közé tartozott a termésbecslés, így akart felkészülni a magisztrátus a dézsmafizetésre. 1800. szeptember 6-án a helyettes bíró elnökletével Miskolczy Mihály és Szántai János szenátorok jártak a határban Csene István nótárius kíséretében. A megállapításaikat jelentették a magisztrátusnak. Megállapításuk szerint az egész határban a földek 2

/3- a esett dézsma alá. A dézsma földeken a becslés szerint termett összesen őszi: 917 kereszt 687 3

/

4 köböl, tavaszi: 652 kereszt 163 köböl. „A széna egyébiránt közepes, sarnyú nincs." A kukoricaterméshez „vékony a reménység", mivel csövesedés már látszik, de kevés a szem.

42 A gabonatermesztés módszeréről tudnunk kell, hogy ősszel és tavasszal vetettek. A szántást igás ökörrel végezték, a korszakban terjedő vasekének nem találni nyomát. A learatott gabonát kévékbe és keresztekbe rakták. A miskolci parasztgazdaságok a learatott termést - mivel saját felhasználásra és nem nagybani piacra szánták szérűkben tárolták. A mezőgazdaságra jellemző a befektetés rövid távú megtérülése, illetve a természeti viszonyok nagyon aktív befolyásoló szerepe. Jó példáját látjuk ennek, amikor a kolera miatti áruhiány következtében jelentkező konjunktúra átalakítja a miskolci gazdák gondolkodását. Az 1831-es aratást követően a miskolci gazdák az eddigi gyakorlatukkal ellentétben a város belső területein saját házuk kertjében - tömegével kezdtek szérűket építeni a termés tárolására, telepakolták a várost széna- és szalmaboglyákkal. A város belső területein ez a felhalmozás olyan tűzveszélyes helyzetet teremtett, hogy a vármegye közreműködésével kellett azonnali in41 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 1501/e. 537/1847. 42 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/e. 677/1800.