Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MEZŐGAZDASÁG - ÁRUTERMELÉS - PIAC

ták be.

29 A behordást és kazalba rakást a marhatartó gazdáknak kellett elvégezniük a legeltetett marháknak megfelelő számú szekeres munkával. Előfordult az is, hogy a gazdák egy része nem végezte el a munkát, sőt nyilvánosan meg is tagadta az elvégzését. A városi tanács ilyenkor fogadott fuvarosokkal elvégeztette a behordást, majd a fuvar árát köztartozásként kirótta a gazdákra és executio terhe mellett be is hajtotta.

30 A majorba behordott szénát porciókba csomózták, s így került az inspektor számadásába, aki a kiadásokat intézte. A szénaporció a katonai szolgáltatások része volt, és az állattartó gazdáknak is kiadták, akik a közös legelőn legeltettek. Ha a katonaságnak és az istállózó állattartást folytató gazdáknak szükséges készletekből hiányzott, akkor a szénát a városnak vásárolnia kellett. A széna porciókba kötése is az intenzív gazdálkodás eredménye volt, így akadályozta meg a város magisztrátusa a nagyon értékes szénával való visszaéléseket.

31 A közlegelőn - mint láttuk - szigorúan vették az idegen marhák, tehát a ki nem fizetett legeltetések tilalmát. Az idegen marhák számbavételekor találtak a legelőkön ún. bitang marhákat, olyan állatokat, amelyeknek nem került elő a gazdája. A bitang marhák 3 év után a város tulajdonába kerültek. A város a legelőből a lakosokhoz hasonlóan részesedett, így nem minden esetben vállalta a bitang marhák legeltetésével járó költségeket, hanem használatba adta, vagy eladta ezeket az állatokat. Az eladott állatok árát a megtalálásukkor készített becslés határozta meg. Ezt a kiadáskímélő eljárást főként bitang lovaknál használták, mivel ezeket szívesen vették a gazdák tartás fejében, kölcsön. A bitang marhák listáján szinte kizárólag lovak szerepelnek, ennek oka, hogy a marhák tulajdonosát a használt billog alapján fel lehetett találni.

32 Az állattenyésztéshez hozzátartoztak a legelő állatokért felelős 29 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 228/1831. 30 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 389/1831. 31 Kun Miklós főbíró Miskolc jövőjéről készített dolgozatában is részletesen leírja a modern legelőgazdálkodás ismérveit azzal a megjegyzéssel, hogy ezeket a módszereket ő vezette be, vagy kívánja bevezetni. A levéltári forrásokban nyomon követhető, hogy az 1841. évi hivatalba lépése előtt, már a 30-as években is igen intenzív legelőgazdálkodás folyt a város kaszálóin. 32 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 330/1831.