Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MEZŐGAZDASÁG - ÁRUTERMELÉS - PIAC

pásztorok is, akiket a város fogadott fel; a marha pásztorokat nagypénteken, a tehénpásztorokat karácsonykor és az ökörpásztorokat Szt. András napján.

33 NÖVÉNYTERMESZTÉS, SZŐLŐMŰVELÉS A mezőgazdaság és ezen belül a növénytermesztés mértékének kétségkívül legfontosabb meghatározója a művelés alá vont földterület és annak termelési ágankénti megoszlása. A miskolci határ sem mennyiségében, sem minőségében nem kedvezett a növénytermesztés nagyarányú növekedésének. Kun Miklós az 1840-es évek állapotáról, így kesergett a már említett dolgozatában: „Miskolc határa ... áll 1200 (négyszög)öllel számított 675 hold belső telekből, 2040 szőllőből, 2349 rétből, 3227 hold szántóföldből, 3033 legelőből (melyből nagy részt tesz a szőllő hegyek mellyékén lévő vízmosta gödrös kopárság, mi a számára nem is használtatik) és ezen felül még 861 hold terméketlen földből - mihez számittatnak az utak, útczák, folyók, árkok. És még ezen kis határnak is az adófizetők csak csekély részit - mintegy huszadát bírják, - mely naponként kissebbedik."

34 Kun Miklós adatai alapján a 12185 magyar hold földterület %-os megoszlása: belső telek 6% szőlő 17% rét 19% szántó 27% legelő 24% terméketlen 8%. Amennyiben az 1828. évi adatokat is figyelembe vesszük, megállapíthatjuk, hogy a földterület 17%-án folytatott szőlőművelésből élt a lakosság 50,66%-a. 33 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 1. k. 293. p. 34 KUN M. 1842. 35. p.