Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MEZŐGAZDASÁG - ÁRUTERMELÉS - PIAC

Ion legeltették a város lakosainak állatait, és a városi tulajdonban lévő állatokat. A legelő használatának megvoltak a szigorú szabályai. Az állatok száma után a legeltető gazdák fizettek, cédulát váltottak. A város magisztrátusa a cédulák és a legelő állatok számának egyezését időnként ellenőrizte, s az „idegen marha" tulajdonosa bírságot fizetett. A legelő rendjéért, sőt tisztaságáért a magisztrátus, nevezetesen az inspektor volt a felelős. A legelő rendjéhez tartozott az idegen marhák számbavétele mellett az állatok; a ménes és a gulya kihajtásának az ún. pástra járó útnak a megtisztítása. A legelő mellett a pástra járó úttal elválasztva a nyomásos rendszernek megfelelően rét volt, s ezt a rétet a legelő melletti földek gazdái lerakóhelynek használták, ide hányták a kukoricatörés után a kihúzott töveket és ide hordták az általuk fölöslegesnek ítélt trágyát. Ennek a „rendetlenségnek" a megszüntetése volt az inspektor feladata.

26 Az állatok - a gazdáké és a városé - neveléséhez nem csak a legelő és a takarmány tartozott, de az itatóvízbe kevert só biztosítása is.

27 A város tulajdona a Halicska nevű dűlőben volt, mintegy 500 kaszás rét, ennek a felét használták közlegelőnek. A közlegelő használatáért szedték az ún. pástbért. A város legelőgazdálkodása a korszak első éveiben arra szorítkozott, hogy felébe, vagy harmadába haszonbérbe adták. A majorsági gazdálkodás előretörésével a rétet is saját kezelésbe vette a magisztrátus; bérmunkásokkal kaszáltatta évente kétszer, kezeltette a boglyákba rakott szénát, majd porciókba köttette. A rét kaszálásából nyerték a közszükségre szolgáló szénát. A széna kaszálásának minősége és intenzitása az állatok kiteleltetésének a lehetőségét jelentette, ezért mindig elsődleges feladat volt. A kaszálás mellett a takarmány szárításának gondossága is hatással volt a minőségére. A takarmány kezelésének intenzitását bizonyítja, hogy 1831-ben az inspektor Czakó István egyszerre 140 darab háromágú favillát vásárolt a szénaforgatáshoz, a város egyébként szűkös költségvetéséből.

28 A hatékony legelőgazdálkodás eredményeként az 1830-as évekre a közlegelőt is kaszáltatni kezdték. A város rétjein termett szénát kétszer kaszálták évente, és a város majorjába hord26 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 208/1831. 27 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 227/1831. 28 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 227/1831.