Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MISKOLC AZ ORSZÁGOS POLITIKÁBAN

szon az ország sorsának alakításában. A miskolci pestis- és (egyes utalások szerint) vérhasjárvány híre az ország távoli vidékeire is elterjedt.

68 Összességében a Rákóczi-szabadságharcban Miskolc természetes fekvésének köszönhetően, több ízben töltött be fontos szerepet, hozzájárult a szabadságharc - olykor nem is kevés - katonai terheihez stb. A város nagysága, fontossága nemcsak a központi kormányszervek időleges itt-tartózkodásában ragadható meg, hanem olyan intézményeknek a városba telepítésében is, mint a katonai egészségügyi szolgálat kiépítésében központi szerepet játszó miskolci hadikórház, a kassai, besztercebányai stb. mellett.

69 A RÁKÓCZI-SZABADSÁGHARCTÓL A XIX. SZÁZADIG A Rákóczi-szabadságharc végső szakaszában Miskolc újra a Habsburgoknak fogadott hűséget, és viselt legalább olyan súlyos terheket, mint Rákóczi idején. Arra mindenesetre elegendőek voltak a hűség újabb kinyilvánításai, hogy a császári tábornokok a szabadságharc végén, majd utána több oltalomlevéllel is ellátták Miskolcot.

70 A XVIII. század folyamán Miskolc már többet nem került az országos politika olyan értelemben vett középpontjába, mint a Rákócziszabadságharc idején. Legfontosabb, országos hatóságot is érintő esemény, az 1755. évi Grassalkovich-féle kamarai szerződés sokkal fontosabb volt maguknak a városiaknak, mint a határain kívül állóknak. (Ld. alább.) Jellemző, hogy Benkő Sámuel miskolci orvos a városról 1782-ben megjelent „történeti-orvosi helyrajzá"-ban a részletesebben ismertetett Rákóczi-szabadságharctól saját jelenkoráig 68 A miskolci pestis leírásáról ld. pl.: LESZIH A. 1927. 121. p.; nagyságrendjéről ld. FARAGÓ T. jelen kötetben közölt tanulmányát; az itteni járvány elterjedtségéről pl. WESSELÉNYI I. 1985. 27. p. 69 HECKENAST G. 1984 . 371. p. 70 Sickingen báró 1709-ben, De Viard ezredes 1710-ben, a szatmári békekötést Károlyi Sándorral lebonyolító Pálffy János tábornok már 1712 februárjában adott oltalomlevelet Miskolc részére. A leveleket közölte: SZENDREI J. 1890. 431-433. p.; röviden: SZENDREI J. 1904. 345. p.