Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MISKOLC AZ ORSZÁGOS POLITIKÁBAN

mindössze öt olyan fontosabb eseményt nevezett meg, amelyek szerinte a városban az átlagos, „hétköznapi" mértéknél jobban felhívták a figyelmet lakóhelyére. Először azt, hogy 1739-ben a nagy pestisjárvány idején a város határainál őrállomások létesítésével, illetve árkok ásásával próbálták a járvány útját állni; majd azt, hogy 1744. április 28-án Miskolcon hunyt el Kelemen Didák a neves minorita szerzetes, az újkori magyar katolicizmus egyik kiemelkedő alakja;

71 végül pedig három pusztító természeti csapást, az 1746. és az 1781. évi tűzvészeket, valamint az 1778. évi árvizet.

72 E csapásokról (kivéve talán a mintegy 200 lakóépületet elhamvasztó, több százezer forint kárt okozó 1781. évi tűzvészt

73

) alig rendelkezünk pontosabb adatokkal. Az országos nyilvánosság fórumainak (pl. sajtó) korlátozottabb volta miatt ezek az amúgy igen súlyos tragédiák sem kerülhettek az ország figyelmének középpontjába, ellentétben például a XIX. század közepének hasonló súlyosságú csapásaival. A Rákóczi-kori „kuruckodó" közéleti magatartás is egyre kevésbé lett jellemző Miskolcra, mely az 1755. évi kamarai szerződés előtt és után egyaránt - mint mezőváros - sokkal inkább ki volt szolgáltatva a központi hatalom döntéshozóinak, mint az önálló politikai arculat kialakítására alkalmasabb szabad királyi városok. Ennek a ha nem is mindenkire érvényes, ugyanakkor nyilván meghatározó miskolci véleménynek szintén Benkő Sámuel adott egyértelműen hangot: „Városunk tehát elvetette azoknak az embereknek a hiábavaló, gyorsan tovatűnő üres szólamait, akik mindig a magyar szabadság nagyszerűségét hangoztatták, hogy: semmi sem édesebb a szabadságnál, vagy: mi illik ennél jobban a magyar lélekhez; le kell rázni a külső igát; a kormánypálcát az országgyűlés szabad döntése alapján egy magyar embernek kell átengedni. Pedig ezekkel a szólamokkal csak a török igáját nyertük el: és ma is, amikor a népé a legfőbb jog, ez a könnyelműség gyakran a tapasztalatlanok és tunyák kezébe adja a hatalmat, mivel a nép törekvéseit pártoskodás, gyűlölet, indulat irányítja. Ezért városunk végül is megújította a felséges osztrák háznak már régebben adott hűségesküjét, és a római 71 Ld. erről BARSI J. jelen kötetben közölt tanulmányát 72 BENKŐ S. 1976. 52-53. p. 73 FAZEKAS Cs. 1994. 109. p.