Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

A VÁROS NÉPESSÉGE

feltehetőleg a nagyszámú júniusi - júliusi születés (és az azt követő, gyengén fejlett, velük született okok miatt néhány hetes korban be­következő elhalálozások), valamint a szoptatás befejezését (az elvá­lasztást) követően a nyáron emésztőszervi betegséget kapók halálá­nak következménye. Ugyancsak a meleg időszak az, amikor a leg­több járvány pusztító hatását a legnagyobb mértékben érvényesíteni tudja. Nyilván ezzel függ össze, hogy a gyermekek között a csecse­mőkéhez hasonló, bár nem annyira éles, tavasztól őszig tartó halálo­zási csúcs figyelhető meg. A felnőttek és az időskorúak halandósága sok tekintetben azonos, a csecsemőkétől és gyermekekétől eltérő rit­must követ, haláleseteik többsége a mostohább időjárási és táplálko­zási viszonyokat hozó télre összpontosul. A fent említett halandósági ritmusból sejthető, hogy az éves cik­lusokat összefoglaló emberöltők is többé-kevésbé szabályos lükte­tést eredményeznek. Ez minden bizonnyal egyrészt nemek, más­részt társadalmi rétegek szerinti életciklus-modellekbe rendezhe­tő. 102 Közülük a legegyszerűbb a nemes férfiak életciklus modellje, mely szinte semmi mást nem tartalmaz, mint a gyermekből háztar­tásfővé válás már a tizenéves korban meginduló, de csak a negyve­nes évek végén befejeződő, hosszan tartó folyamatát. Kár, hogy nem rendelkezünk elegendő pontosságú adattal családi állapotukról. A szórt információkból azonban megállapítható, hogy a korai háztar­tásfővé válás szinte minden esetben az apa vagy mindkét szülő ko­rai halálát követi és a nemes fiúk házasságkötése és önállósulása az átlagosnál kissé vontatottabb folyamatnak tűnik. Erre utal, hogy a háztartásokban még szép számmal találhatók saját család nélküli 30 év feletti „fiúk". Minden egyéb típus - együtt élő rokonná, szolgává válás - csak ritka kivételes jelenségként figyelhető meg az e társa­dalmi csoportba tartozók élete során. (Lásd XVII-XVIII. ábra.) A kézműves férfiak életciklusa a nemesekénél jóval bonyolultabb. 15-19 éves kor között túlnyomó többségük számára véget ér az ottho­ni gyermekkor, inasként, majd ezt követően legényként ritkábban ro­102 Ha feltételezzük, hogy az egyének különböző életpályájuk során (különböző életko­rokban) elfoglalt státusa nagyjából megfelel a népesség egy időpontban rendelkezé­sünkre álló kor és státus szerinti szerkezetének, akkor adatainkból hipotetikus élet­ciklus modelleket alkothatunk.

Next

/
Thumbnails
Contents