Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

A VÁROS NÉPESSÉGE

koni, többségükben azonban idegen háztartásokba kerülnek képzés, valamilyen kézműves mesterség fogásainak elsajátítása céljából. Számottevő részük legény korában, feltehetőleg az előírásoknak megfelelő hosszabb vándorútra is megy. Ennek következtében önállósodásuk és családalapításuk a rendelkezésünkre álló adatok szerint egyrészt minden valószínűség szerint összekapcsolódik, másrészt időben jócskán kitolódik. Önálló háztartáshoz és családhoz jutásuk csak harmincas éveik végén, negyvenes éveik elején válik teljeskörűvé. Az egyéb társadalmi rétegek - amelyek Miskolc esetében vegyesen foglalnak magukban nemesi kiváltságokkal nem rendelkező mezőgazdasággal és/vagy szőlő- és bortermeléssel foglalkozó gazdákat és napszámos-munkából élő zselléreket - életciklusa egy harmadik, lényegében falusiasnak tekinthető modellel írható le. Az e csoportba tartozó fiatal férfiak húszas éveik közepe-végén nagyobbrészt házasságot kötnek. Egy részük háztartásfővé is lesz - elképzelhető, hogy jelentős részük esetében az apa már nem él -, míg majdnem ugyanekkora részük családjával együtt az apai háztartásban várja ki a teljes önállósodást, ami életük negyedik évtizedében lesz általános. A fenti miskolci modellektől eltérnek Hámor életciklus modelljei. A férfiak túlnyomó többsége itt a diósgyőri uradalomhoz kapcsolódóan többségében nem birtokos paraszti életformát és nem elsősorban a mezőgazdasághoz kötött tevékenységet folytat, így lényegében a későbbi munkásság előképét jelenti - avagy más oldalról megközelítve a kérdést a nyugat-európai társadalmakban gyakoribb társadalmi szerveződés-típusba tartozik. Ennek megfelelően a hámori férfi életciklus eltér az előbb felsoroltaktól: a gyermeki állapot és a háztartásfőség közé besorolódik egy 5-10 éves átmeneti időszak, amikor hol szolgaként, hol együttélő - valószínű családos rokonként átmeneti helyzetben élnek a fiatal férfiak, hogy azután 30 és 40 éves koruk között gyakorlatilag mindannyian önállósodjanak. Az egyetlen rendelkezésre álló női életciklus modell szintén hámori adatokon alapszik. Hasonlít a helybeli férfi életciklushoz, de értelemszerűen a benne szereplők többsége nem háztartásfő, hanem feleség lesz életének harmadik évtizedében. Két ponton különbözik a férfi modelltől: egyrészt életük negyedik évtizedében megjelenik a nők csoportjában a háztartásfő (többnyire özvegy) típusa - úgy tűnik, hogy a magukra maradtak számottevő része nem köt új házas-