Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

A VÁROS NÉPESSÉGE

dokolható. Egyrészt a magas csecsemőhalandóság miatt minél hamarább igyekeztek megkeresztelni az újszülöttet, nehogy „pogányul haljon meg".

99 (A hivatalos oktatás is nagy súlyt fektetett arra, hogy a bábákat felkészítse a kevéssé életképesnek látszó gyermekek szükségkeresztelésére.) Másrészt valószínű, hogy sokan csak a keresztelő után kezdték el a szoptatást.

100 Közvetett módon megerősíti az elmondottakat a keresztelések és temetések mindhárom felekezetre vonatkozó napi megoszlását ábrázoló grafikon, amely nem mutat igazán nagy különbségeket az egyes napokon lezajló események átlagos száma között. A keresztelők és temetések napjainak közel azonos gyakoriságú megoszlása a hét napjai között azt bizonyítja, hogy nincsenek igazán kedvezményezett dátumok. Egyetlen kivétel látszik ez alól: a vasárnap, mivel úgy tűnik, hogy a családi rendezvények egy kis részét péntekről, illetve szombatról ide csúsztatták át, nyilván azért, hogy ünnepélyességüket fokozzák. A vasárnap kiugrása azonban nem feltűnően nagy egyik esetben sem. A születés és a keresztelés, illetve a halál és a temetés között eltelt igen rövid időszak ugyanakkor azt is jelzi, hogy az anyakönyvi bejegyzésekben található hiányosságok - a nők és a csecsemőhalálozások hiányos nyilvántartása, esetenként a születés után röviddel meghalt újszülött keresztelési bejegyzésének elmaradása - technikai okokkal nem magyarázhatók. A hiányok oka egyrészt az egyes események értékelésének maitól eltérő voltával, másrészt az egyes jelenségek nyilvántartásával kapcsolatos eltérő igényekkel függhetett össze. A házasságkötés és a keresztelés írásbeli megörökítése, mely a törvényes együttélés és a törvényes származás bizonyítékául szolgált sokkal fontosabb volt, mint a temetésé. Előbbiekre céhbelépés, hivatalvállalás, polgárjogszerzés, kiváltságok bizonyítása és fenntartása, öröklés alkalmával szükség volt, míg a temetési bejegyzést az élet, a hivatali ügyintézés során nem igazán használták, alapjában véve a család magánügye maradt. Bár a házasságkötések általában besorolódtak a népmozgalmi jelenségek közé, sokkal inkább jelentenek társadalmi, mint demográfiai eseményt. Utóbbival inkább közvetett, a fogamzásokon és szüle99 FÜGEDI M. 1988. 33. p. 100 TEMESVÁRY R. 1899. 91. p.