Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)
A VÁROS NÉPESSÉGE
di döntésekre épül, ennek megfelelően azonban szinte lehetetlen egységes, következetes képet alkotni róla. Mindez azonban nyilvánvalóan túlzás. Noha kétségtelen, hogy az egykori ember gyakran törpének, tehetetlennek érezte magát a természettel, a környező világgal szemben, azért az nem állítható, hogy az élet teljességgel szabálytalan és kiszámíthatatlan lett volna. A születésekről és halálozásokról rajzolt egyenetlen, nem egy esetben statisztikailag is nehezen meghatározható görbék lényegében elvont átlagokat fejeznek ki, mögéjük nézve és az elemzésben mélyebbre menve egyszerre csak azt tapasztaljuk, hogy a korabeli emberélet rendszeres időközönként ismétlődő, jól leírható ciklusok sorozatából tevődött össze. Az alábbiakban ennek a demográfia szempontjából legfontosabb típusait: a népmozgalmi jelenségek napi, heti, havi/évszakos, valamint a népesség hosszabb távú (generációk és hosszú ciklusok szerinti) szabályos váltakozásait próbáljuk meg röviden áttekinteni. A napok rendje a demográfia szempontjából csak annyiban érdekes, hogy fizikailag mekkora terhet kellett alatta elviselni a XVIIIXIX. században élőnek - ez ugyanis befolyásolta várható élettartamukat is. Forrásainkban erre viszonylag kevés adatot találunk és Miskolc eltérő társadalmi-foglalkozási összetétele miatt nem biztonságos a XIX. század végéről - XX. század első feléből származó néprajzi párhuzamok mechanikus visszavetítése sem. A szórtan található adatok viszont azt sugallják, hogy a munkával rendszeresen töltött idő hosszú, a kelés és a lefekvés egyaránt korai lehetett. A városi hatóság este 9-kor - az esti harangszó után - már bezáratja a kocsmákat és az ezután is mulatozó személyeket hazaküldik, roszszabb esetben lecsukják. Csele János vargalegény mesterével folytatott vitájából pedig arról értesülünk, hogy nevezett naponta 4 órakor kelt, majd pálinkából és szalonnából álló reggelije elfogyasztása után egy ebédpihenővel este 4-ig dolgozott. (Bár Mária Terézia rendelete 5-től este 8-ig terjedően szabta meg a kézműves legények munkaidejét, itt nyilván figyelembe kellett venni az évszakot, vagyis a világosság napi időtartamát.) 97 Elképzelhető, de nem valószínű, hogy a mesterek, gazdák munkaideje, időbeosztása ettől lényegesen 97 B.-A.-Z. m. Lt. LV 1501/e. 19. cs.
