Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

A VÁROS NÉPESSÉGE

az a szegény, ingatlant nem bíró (és így nem igazán helyhez kötött) népesség is, mely rendszeres szereplője volt a megélhetési célból időről időre bekövetkező vándorlásoknak. A falusi és városi népesség emellett külön vándorlási köröket alkotott. A Miskolcot övező falvak csak szűkebb környezetükkel álltak szorosabb vándorlási kapcsolatban, viszont a városi népesség mozgástere kiterjedt Magyarország egész északkeleti régiójára, sőt kis létszámban ugyan, de távoli vándorlási kapcsolatok kiépülésének is térszíne lett. Miközben e különbségeket hangsúlyozzuk, alá kell húznunk azonban azt a tényt, hogy noha vándorlási sajátosságaiban Miskolc és környéke sok tekintetben eltért egymástól ugyanakkor össze is kapcsolódott, sajátos szimbiózisban élt. A város és vidéke népességtörténet talán e téren kötődött a legszorosabban egymáshoz. Létezett ezen túlmenően azonban egy távolabbi, de lazább kapcsolatrendszer. Gömör megye lakosainak egy része már a XVII. században is lejárt vándormunkákra Miskolcra és a Tisza mellékére, forrásaink beszélnek szlovák aratókról, rendszeres cserekapcsolatokról, sőt nyelvtanulásra kiadott cseregyermekekről is. E migrációs kapcsolatok történetének részletes feltárása azonban még a források behatóbb tanulmányozását igényli.

96 AZ ÉLET RITMUSA A népmozgalmi adatokról eddig elmondottak alapján az olvasó könnyen azt a következtetést vonhatja le, hogy egy olyan társadalom képét vázoltuk fel, ahol miközben egyes jellemzők végig az egész másfél évszázadon keresztül változatlanok, az emberek sorsát megszabó jelenségek bekövetkezése szeszélyes, az élet alapvető fordulópontjai - a születések és halálozások - teljességgel kiszámíthatatlanok, ami pedig emberileg irányítható lenne, mint például a házasodás, az szokásszerűen előírt mindenki számára. Az ember környezetének teljesen kiszolgáltatott, ugyanakkor szinte semmi nem látható előre. Egyedül a vándorlás az, amely alapjában egyéni-csalá96 PALÁDI-KOVÁCS A. 1981.