Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

A VÁROS NÉPESSÉGE

Az anyakönyvi adatok ismét más oldalról mutatják be a vándorlási mozgalmakat. Míg az eddig használt forrásokban többnyire az ideiglenesen vándorlók adatai szerepelnek, addig a népmozgalomhoz fűződő egyházi szertartások (főleg az esküvők és temetések) jegyzékéből főként a tartós vándormozgalmakról tájékozódhatunk. A temetési bejegyzésekből elsősorban az életük során valamikor Miskolcra, illetve környékére vándoroltak arányára és eredetére vonatkozóan kapunk értesüléseket, a vőlegények és menyasszonyok adatai pedig a házasságkötéssel kapcsolatos vándorlásról tudósítanak bennünket. A római katolikusok XVIII. század végi temetési bejegyzései például arról tanúskodnak, hogy közel minden hatodik ott szereplő személy Miskolcon kívülről származott. (A reformátusok és evangélikusok anyakönyveiben az eltemetettek származási helye nincs következetesen megnevezve, de feltételezhetően előbbiek között a máshonnan jöttek aránya talán némileg alacsonyabb lehetett.) A házasságkötések esetében a máshonnét származók aránya ennél kisebb, ami vagy azt jelzi, hogy a bevándorlók egy része már családos emberként érkezhetett, vagy arra utal, hogy az 1780-as évek végén már a század közepéhez képest kevesebb bevándorlóval kell számolnunk. (Valószínűleg mindkettő igaz.) Az egyes felekezetek házasságkötési adatait egymással összevetve három alapvető jellemvonás állapítható meg. Az egyik a felekezetek közötti eltérés: az evangélikusok között lényegesen magasabb a nem helybeli eredetű házasságkötők száma, míg a másik két nagy felekezet házasságkötői 90 százalék körüli mértékben miskolci eredetűek. Ez az adat egyrészt azt sejteti, hogy az evangélikusok nagyobb arányban idegenben születtek, másrészt összefügghet az ehhez a felekezethez tartozók sokkal szórtabb megtelepedésével a vizsgált környéken. A másik szembetűnő jellemző a helybeliek magasabb aránya a menyasszonyok között. Ez azonban feltehetőleg csak látszat, sok nő ugyanis csak házasságkötését követően költözik át férje háztartásába és lakóhelyére. A harmadik jellemző, miszerint a helybeliek aránya a férfiak és a nőkön belül a római katolikusok között csökken, azt a benyomást kelti, mintha a házasságkötések te-