Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

A VÁROS NÉPESSÉGE

lószínűleg hasonló okok játszottak közre abban is, hogy összességében viszont Hejőcsaba kolerahalandósága alacsonyabb mértékű maradt, mint Görömbölyé. Korcsoportok szerint nézve a népességet a legmagasabb felgyógyulási esélyük a középkorú felnőtteknek volt. A gyermekek kolera halandósága már valamivel magasabb, a 60 év felettiek számára pedig a megbetegedés szinte a biztos halált jelentette. Feltehetőleg többnyire nem rendelkezett a szervezetükben olyan tartalék életerővel, olyan ellenálló-képességgel, amely az igen gyors és igen magas arányú folyadékvesztéssel járó betegségből való felépülést lehetővé tette volna. Röviden ki kell térnünk még egy katasztrófa típusra, mely az irodalomban viszonylag gyakran szerepel: az éhínségre. Noha a szerzők gyakran feltételezik azt, hogy a rossz terméseket követő éhínség tömeges halálozást okoz, ezt eddig tudomásunk szerint a magyar népességtörténetben országos mértékben nem sikerült kimutatni. Időszakunkban forrásaink két nagyobb éhínséget jeleznek 1816-ban, illetve 1847-ben, bár helyi vonatkozásban kisebbek több ízben is előfordulhattak.

65 1816-ban országos utasításra Miskolcon is összeírták a gabonatermést és a gabonaszükségleteket, de tömeges, szokatlan mértékű éhezésről nem tudunk, csak a házasodási mozgalom torpan meg egy rövid időre. 1847-ből több olyan forrásunk van, amely éhező személyek Miskolcon levő bolyongásairól tudósít, de ezekből két dolog derül ki. Egy részük gyerek és közel kétharmaduk nem helybeli, még csak nem is borsodi, hanem a mezőgazdasági termelés szempontjából igen rossz adottságú felvidéki megyékből érkezett a városba.

66 Véleményünk szerint a rossz évek, az esetleg helyi éhínséget is okozó rossz termésű évek Miskolcon inkább a szegényebb lakosság fizikai legyengüléséhez, betegségekre való fogékonyabbá válásához járulhattak hozzá, mint tömeges halandósághoz. A város népessége szempontjából az éhínség fontos, de többnyire nem közvetlenül ható tényező volt. Halandósági katasztrófáink súlyosságát általában az 1770-es (Miskolcon csak az 1780-as) évektől kezdve tudjuk mérni. Ennek alapján az állapítható meg, hogy az 1831. évi kolera Miskolcot, Gö65 KILIÁN I. 1970. 241-242. p. 66 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 505. V. 3.