Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

A VÁROS NÉPESSÉGE

E forrás alapján arra következtethetünk, hogy a korabeli Miskolcon szinte mindenki házasságot kötött, ha a felnőtt kort elérte.

13 A 15 év feletti női népességben kb. 10, a kicsit későbben házasodó férfiak között 27 százalék a házasságban még soha nem éltek aránya. Az adatokat megpróbáltuk társadalmi rétegek szerint bontani, ami érdekes eltéréseket mutatott ki: a házasságban élők aránya, nemüktől függetlenül, lényegesen alacsonyabb a kézművesek, mint az egyéb foglalkozásúak körében. Tekintettel azonban arra, hogy elemzésünket nem családok, illetve egyének, hanem a különböző státusú, ténylegesen együtt élő és dolgozó népességet magában foglaló háztartások szerint végeztük, a családi állapot (és a korszerkezet) terén is bizonyos torzításokkal kell számolnunk ebben az esetben. Minden valószínűség szerint ugyanis csak látszólagos az eltérés a kézműves csoportba tartozók esetében a nem házasok magas és a házasok viszonylag alacsony aránya között. Az eltolódást a nők esetében a kézművesháztartásokban élő és dolgozó szolgálók, a férfiak esetében pedig az inasok és legények számottevő aránya - mindanynyian hajadonok, illetve nőtlenek - növeli meg. Ugyanígy látszólagos az egyéb rétegek közötti nem házas családi állapotúak alacsony aránya is. A szolga, illetve legény és inas csoportba tartozók jelentős része ugyanis a nemesi, illetve kézműves famíliákban él, így e rétegekben felfelé húzza, míg a kibocsátó rétegekben lefelé nyomja a nem házasok arányát. Egy pillanatra érdemes még elidőzni az „egyéb" csoportba tartozó özvegy nők feltűnően magas, illetve a kézműveseknél ugyanők igen alacsony arányánál. Ez ugyanis valódi különbség, amely mögött minden valószínűség szerint két eltérő jelenség húzódik meg. Egyrészt feltételezhető, hogy a kézműves feleségek megözvegyülésük esetén sokkal könnyebben köthetnek új házasságot - bevett módja ez a hagyományos világban annak, hogy egy erre vállalkozó fiatal kézműveslegény saját háztartáshoz, mesterjoghoz, önálló léthez jusson.

16 Másrészt arra is gyakorta találunk példát, hogy a ne15 Megerősítik ezt egyébként a halálozási anyakönyvek is: az 1786-89 közötti megvizsgált református és római katolikus anyakönyvekben ritkaságszámba ment, ha egyegy eltemetett 50 év feletti férfi vagy nő nem házas családi állapotú volt. 16 FARAGÓ T. 1985.