Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

A VÁROS NÉPESSÉGE

néz körülmények közé került falusi özvegyek, akik megfelelő csalá­di-rokoni háttérrel nem rendelkeznek, és egyedül mezőgazdasági te­vékenységet nem folytathatnak, egy-egy környező nagyobb város­ban keresnek menedéket, ahol napszámmal, szolgálattal, esetleg rendszeresen űzött kisebb adás-vételekkel valamelyes megélhetés­hez juthatnak. 17 Valószínű, hogy esetünkben mindkét modell mű­ködhetett. Adatok hiányában nem állapítható meg, hogy a nemes férfiak családi állapot szerinti megoszlása pontosan milyen, erről mind­össze sejtéseink lehetnek a XIX. század eleji nemesi felkelések kap­csán készült jegyzékek alapján. Bár ezek családi állapotot ritkán tüntetnek fel, az összeírt nemes férfiak háztartáson/családon belüli helyzete alapján az a benyomásunk, hogy köztes helyzetet foglal­hattak el a kézműves és egyéb rétegek férfinépessége között. Ha a nemesi háztartásokat nézzük, azokban a nem házasok aránya a szolgák és szolgálók viszonylag nagy száma miatt magas lehetett és ebbe az irányba tolta a családi állapot szerinti összetételt a nemes fiúk minden valószínűség szerint kissé későbbi házasságkötése is. A szűkebben vett nemes családokat tekintve azonban a nem házasok, illetve házasok aránya minden bizonnyal kiegyensúlyozottabb, mi­vel nagymértékű, szándékos házasságtól való tartózkodással körük­ben sem találkozunk, ugyanakkor - szemben a szegényebb rétegek szolgálatot vállaló gyermekeivel valamint a kézművesek többnyire (sokszor a szülői házon kívül) ipart tanuló fiaival - a nemes fiúk famíliából történő átmeneti kiáramlása lényegesen ritkább. Adataik azt sejtetik, hogy a miskolci nemességet ekkoriban nem igazán jel­lemzi az utódok tömeges, hosszan tartó, másutt történő iskoláz­tatása. Ha a társadalmi különbségektől eltekintünk és csak a nemekre összpontosítjuk figyelmünket, akkor azt látjuk, hogy a férfiak és nők közötti fő különbség nem a házasságban élők, hanem a nem házasok, illetve özvegyek arányában mutatkozik meg. Mivel a férfi­ak néhány évvel később kötnek házasságot, fiatal korosztályaik je­lentős része még nőtlen, így összességében a 15 év felettiek között 17 A példák, amelyet erre hozhatnánk, elsősorban külföldiek. A magyar kutatók ér­deklődését e kérdés vizsgálatának lehetősége még kevéssé keltette fel.

Next

/
Thumbnails
Contents