Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

A VÁROS NÉPESSÉGE

egyes felekezeteket, illetve az „őslakosokat" és „bevándorlókat" tekintve erőteljesen különbözött. Egy 1798. évből származó összeírás szerint a nemes famíliák több mint 90 százaléka református, míg a nem nemesek közel felerészben más felekezethez tartoztak. A felekezetek felől nézve a képet azt látjuk, hogy a református egyház híveinek több mint 40 százaléka nemes, míg a többi felekezet esetében a privilegizáltak aránya nem érte el a 10 százalékot.

9 Tehát a társadalmi állapot, csakúgy mint a felekezeti hovatartozás sajátos csoportokra osztotta a város társadalmát és elég határozottan megkülönböztette egymástól a város régebbi és újabb eredetű népességét. A Miskolcot övező települések társadalmának megrajzolása ennél jóval egyszerűbb feladat. A környékbeli helységek lényegében három csoportba oszthatók. Görömböly, Hejőcsaba és Szirma hagyományos paraszt települések, ahol a háztartások 20-30 százaléka birtokos gazda (telkes jobbágy), a többi zsellér. Diósgyőrt mezővárosi rangja és uradalmi központ jellege dacára nagyjából ugyanez a társadalmi képlet jellemzi. A falvaknak helyi színt ad, hogy Görömböly kivételével a háztartások 10-15 százaléka nemesi jogállású, bár nem tartjuk valószínűnek, hogy utóbbiak életmódjukban, gazdálkodásukban jelentősen különböztek volna a helyi társadalom többi csoportjától. (Kiváltságaik természetesen jártak kisebb-nagyobb gazdasági, társadalmi és jogi helyzetbeli előnyökkel, ennek taglalása azonban nem ennek a fejezetnek a feladata.) Ettől a településcsoporttól a XIX. század elején Hejőcsaba társadalma némileg távolodni kezd. Ez annak a következménye, hogy a környékre ekkoriban nagyobb számban bevándorolni kezdő zsidóság számottevő része először nem Miskolcon, hanem itt telepszik le és ezzel erőteljesen megnöveli a település sokszínűségét. Hozzájárult ehhez, hogy a Csaba határában működő, a környéket is ellátó malmok, vendégfogadók és a melléjük települt szolgáltató ipar jelentős átmenő személyforgalmat bonyolított le. Mindez a XIX. század első felétől kezdődően határozott mértékben csökkenteni kezdi a falu hagyományos mezőgazdasági jellegét. 9 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 1501/f. 11. köt.