Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

A VÁROS NÉPESSÉGE

A Miskolc környéki települések másik csoportját a XVIII. század közepén - második felében létrejött ipari falvak alkotják. Óhuta megtelepülése a létét biztosító üveghuta építésével együtt az 1710es években kezdődött, Újhuta, mely hasonlóképpen az üveggyártáshoz kapcsolódott, az 1750-es években jött létre

10

, míg Hámor és Massa vasipari település együttesének keletkezése az 1770-es évekre keltezhető

11

. E lakosok tehát nem parasztok, hanem szénégetők, vasmunkások, üvegiparral foglalkozó kézművesek, fuvarosok, favágók, erdei munkások voltak, akiknek életmódja, társadalmi helyzete lényegesen különbözött az előbb említett hagyományos falvak népességétől. Megfelelő kategóriák híján az adóösszeírások teljes népességüket zsellérnek sorolták be, de például a vasgyárban dolgozók már a XVIII. század végétől a bányászati és kohászati társpénztár tagjai lettek, így e helységek inkább nevezhetők munkáskolóniáknak, mint parasztfalvaknak.

12 Speciális helyzetű két további falu, Felsőgyőr és Mindszent. Mindkettő tulajdonképpen tartozéktelepülés. Felsőgyőr lényegében már a XVIII. században Diósgyőrrel összeépült házcsoport, kizárólag zsellérek lakják. Mindszent hasonló módon jellemezhető. Utóbbi lakossága minden tekintetben Miskolcéhoz áll közel, így a település lényegében gazdasági-társadalmi értelemben a város részét alkotja, csak viszonylagos közigazgatási önállósága és szinte kizárólagos katolikussága az, amely megkülönbözteti. A három különböző társadalmi összetétellel jellemezhető településcsoport együttes vizsgálata fontos és érdekes feladat a népességtörténet szemszögéből nézve. Egyrészt az itt élő különböző társadalmi rétegek más-más család- és ház tartásszerkezet tel, eltérő demográfiai magatartással (sajátos házasodási, termékenységi és halandósági mintákkal, szokásokkal) rendelkeznek, ily módon a társadalmi különbségek hatást gyakorolnak a népesség egészének demográfia szerkezetére és folyamataira. Csak egyetlen példát erre. A nagyszá10 VERES L. 1979. 43-44. p. 11 KISZELY GY. 1968. 18-19. p. 12 SZILAS G.-KOLOSSVÁRY Sz. 1975. 145. p. vö. VIGA Gy. 1984. 243. p. Tény ugyanakkor, hogy egyes ipari tevékenységek - főként az üveggyártás - megszűnésével a települések népességének egy része közelített a paraszti életformához. Ld. erre nézve SZABADFALVI J.-VIGA Gy. 1984.