Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

A VÁROS NÉPESSÉGE

Miskolc uralja. Itt lakik ugyanis a településegyüttes népességének 85 százaléka a XVIII. század közepén, így a református lakosság 75, a magyarság kb. 70 százalékos arányú dominanciája elvitathatatlan

6

. Mint láttuk azonban, a kép részletei, különösen településenként nézve színesebbek és ennél kevésbé egyöntetűek. Emellett hozzá kell mindehhez tennünk, hogy a 25-30 százalékos kisebbség NagyMiskolc esetében jelentős lélekszámot, mintegy 5-6000 embert, tehát önmagában is igen számottevő népességet jelent. Magyarországi átlagban megfelel akár 8-10 falu vagy egy kisebb város népességének. Miskolc tarkasága a társadalmi összetétel tekintetében talán még nagyobb volt a XVIII. század végén, mint felekezetileg és etnikailag. Tóth Péter kutatásaiból tudjuk, hogy míg a XVI. század elején Miskolc nagyméretű jobbágytelepülés volt, addig a XVII. század végére a lakosság számottevő része nemesi szabadsággal élhetett és a nem nemesek egy része is bizonyos kiváltságokhoz jutott.

7 Ezt a jogi értelemben vett rétegződést tovább színesítette a XVIII. század folyamán a korábbinál jóval nagyobb mértékű foglalkozási sokrétűség kialakulása. (Lásd III. ábra.) A nemesek és nem nemesek, birtokosok, bérlők és birtoktalanok mellett a famíliák körülbelül 20 százaléka a XVIII. század végén már rendszeresen ipari tevékenységet folytat, sőt a XIX. század elején határozott növekedésnek indult az értelmiségi/hivatalnok csoportba tartozó népesség is, noha időszakunkban, statisztikai értelemben még nem vált igazán jelentőssé. A kézművesek és az értelmiség számottevő súlya a XVIII-XLX. században már a Miskolc méretű és típusú városok általános jellemzője. Miskolc azonban rendelkezik még egy sajátossággal, a nemesség országos viszonylatban is kiemelkedő mértékűnek nevezhető arányával: 1786-ban a népszámlálás szerint a felnőtt férfiak kereken 35 százaléka nemesi kiváltságokkal rendelkezett.

8 Ráadásul a privilegizált csoportok aránya az 6 Az adatok forrása elsősorban az 1746. évi római katolikus egyházlátogatás: FLE. AV. No. 3412. 7 TÓTH P. 1998. 8 Az adatok forrása az 1786. évi népszámlálás, valamint a nem nemesek 1818. és 1840. évi összeírása. FARAGÓ T. 2000. GYIMESI Sándor becslése szerint a nemesek aránya a XVII. század végén még ennél is magasabb volt, elérte a lakosság felét. GYIMESI S. 1967. 483. p.