Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

A VÁROS NÉPESSÉGE

római katolikus parókia anyakönyvezését kényszerültek igénybe venni. Miskolc centrumjellege végül egyértelműen megnyilvánult a tanulók vándorlásával járó iskolai oktatás terén is, bár ennek a vizsgált időszakban még koránt sincs akkora jelentősége, mint manapság. Természetesen a ránk maradt adatok nem egyformán gazdagok a történeti városokra, Miskolcra és Diósgyőrre, illetve a falvakra (Görömböly, Hejőcsaba, Szirma) és a kisebb ipari településekre (Huta, Hámor, Massa) vonatkozóan. Az utóbbi két településcsoportra vonatkozó források sokkal szegényesebbek, bár - meglepő módon gyakran pontosabbak, jobban használhatóak. Noha Miskolc és Diósgyőr adatai részletekben gazdagok, összességükben azonban igen „megdolgoztatták" jelen sorok íróját, amikor belőlük egy többé-kevésbé az egykorú valóságnak megfelelő képet akart rajzolni. Fennmaradt forrásanyaguk megoszlása ugyanis eléggé egyenetlen s a bennük található adatok gyakran pontatlanok, hiányosak.

1 Ráadásul számottevő részük feldolgozatlan állapotban került a kezünkbe. Az előttünk működő legtöbb szerző egyházi forrásokból, illetve még korábbi elődje írásaiból merítette adatait, a hivatalosnak tekinthető állami és önkormányzati összeírások és nyilvántartások eredményeit többnyire nem ismerték. Nem csoda, hogy így egyrészt századunkig hagyományozódtak az egyházi névtáraknak a római katolikusok és reformátusok (és így tulajdonképpen az össznépesség) számát eltúlzó adatai - a reformkori „huszonezres" Miskolc hiedelme -, másrészt a népességszámot ténylegesen alakító folyamatok homályban maradtak. Pedig megismerésük egyáltalán nem érdektelen. Ha az 1. táblázatban látható adatokat nézzük, akkor azok talán legszembetűnőbb jellemvonása, hogy ritka esetben van módunk egyegy határozott szám megadására. 1 A korabeli ügyintézést többnyire nem gyakorlott, hivatásos tisztviselők, hanem az egyes feladatokkal megbízott (de erre ki nem képzett) birtokos nemesek, lelkészek végezték, akik nem mindig álltak a helyzet magaslatán. Ráadásul Miskolc esetében a teendők, a lakosság száma túl nagy volt ahhoz, hogy megfelelő pontossággal elássák munkájukat (beleértve ebbe a keletkezett ügyiratok rendben történő megőrzését és tárolását is). Ezzel szemben egy falusi népességösszeírást a lelkész vagy a jegyző könnyen és pontosan el tudott intézni, hisz gyakorlatilag mindent és mindenkit személyesen ismerhetett.