Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

A VÁROS NÉPESSÉGE

A VÁROS NÉPESSÉGE TELEPÜLÉS - NÉPESSÉG - TÁRSADALOM Elöljáróban jeleznünk kell, hogy nem pusztán a mainál jóval kisebb területű történeti város, hanem a mai Miskolc részét képező összes település népességtörténetével kívánunk foglalkozni. Mindez nem elsősorban amiatt történik, mert 1949-ben utóbbiakat közigazgatásilag egyesítették Miskolccal. Sokkal inkább befolyásolt döntésünkben az a jelenség, hogy a környező települések mindig is megkülönböztetetten erősebb kapcsolatban álltak Miskolccal, mint a megye távolabbi helységei. E kapcsolat nem pusztán a piaci viszonyokban - az eladók és vevők miskolci találkozásában - jutott kifejeződésre, hanem az élet szinte minden területén. Miskolc városa a megye közigazgatásának színtere volt, így ügyes-bajos dolgaikkal sokuknak meg kellett itt fordulniuk. A miskolci szőlők művelése, a módosabb családok élete ugyancsak elképzelhetetlen volt a környékbeli napszámosok, a szomszéd falvakból származó szolgák és szolgálók nélkül. Bizonyosra vehető, hogy a szomszédos települések lakóival való összeházasodás - és ebből következőleg a rokoni kapcsolatok sem tekinthetők ritka jelenségnek az adott időszakban. De a XV1TL század folyamán, a tagoltabb egyházszervezet kiépülése előtt a környékbeliek számottevő részét a rendszeres heti istentisztelet, illetőleg a magánélet fontos csúcspontjait jelentő egyházi szertartások (esküvők, keresztelők, temetések) is Miskolchoz, illetve a miskolciakat a környékhez kötötték. A miskolci római katolikusok a mindszenti, a görög katolikusok a görömbölyi templomot látogatták, a diósgyőri evangélikusok a miskolciakkal közösen szervezetileg Arnóthoz (a lutheránus anyaegyházhoz) tartoztak, de kényszerből Miskolchoz is közük lett egy időre. A katolikus vallást erőltető államhatalom rendelkezése folytán ugyanis egy darabig a mindszenti