Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MISKOLC AZ ORSZÁGOS POLITIKÁBAN

nak a szabad vallásgyakorlat iránti igényeinek kielégítése iránt. Távozása előtti napon, március 2-án kelt rendeletében például a tokaji reformátusoknak „relígójuk szabados exercítiumára" (vallásuk szabad gyakorlására) egy bizonyos Pál Deák nevű német házát és telkét adományozta.

20 Mint említettük, Miskolc lakossága és tanácsa elfogadta a felkeléssel támadt új helyzetet és Rákóczinak hűséget fogadott. Ez utóbbira már csak azért is sor kerülhetett, mert a szabadságharc vezetője biztosította a miskolciakat, hogy a megváltakozással létrejött új helyzetet nem kívánja felülvizsgáltatni. A város adófizető lakosait terhelő nyomasztó ellátási terhek ellenére a város, és általában Borsod megye sokáig kitartott az 1705-ben „vezérlő fejedelemmé" választott Rákóczi hűségén. A helyi lakosság emlékezetében különösen megőrződött egy epizód, amire nem sokkal Rákóczi 1704 januári bevonulása után került sor, s amelyet a helytörténeti munkák azóta is első helyen emlegetnek: a hirtelen központi hellyé előlépett Miskolcnak sok terhet kellett viselni az itt-tartózkodó sereg, illetve Rákóczi kíséretének ellátása miatt, ezért a városi tanács kérte, hogy mindez számukra „ne legyen haszon nélkül való". Rákóczi - hogy bizonyítsa, mennyire méltányolja a helyi lakosság érzéseit - nem kis gesztusként egy 11 mázsás törött rézágyút ajándékozott a városnak, hogy harangot önthessenek belőle. Egy lengyel harangöntő segítségével május elejére - vagyis Rákóczi távozása után - el is készült a harang, amelyet a református templomban helyeztek el.

21 Legalább ennyire fontosak voltak a helyi lakosság számára a Rákóczihoz benyújtott kérelmeik sorsa. Szűcs Mátyásné helyi lakos a labancok által Egerben bebörtönzött fia ügyében kérte Rákóczi segítségét, melyet utóbbi kilátásba is helyezett, ha a hadiszerencse kedvezően alakul.

22 Vagy február l-jén kelt levelében megerősítette Miskolc város jogát a diósgyőri uradalom határában lévő ún. Fekete-erdő használatára, s megparancsolta, hogy „továbbra is azon erdőnek ususában [- használatában] az város megmaradhasson, sőt hogy kegyelmes resolutionk szerént hűsége a nemes ország tovább 20 BÁNKUTI I. 1989. 70. p. 21 BENKŐ S. 1976. 51. p.; SZENDREI J. 1911. 311-312. p.; NAGY M. 1994. 74. p. stb. 22 ESZE T. 1955. 115-116. p.