Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MISKOLC AZ ORSZÁGOS POLITIKÁBAN

leendő dispositiojáig az várost manuteneálja [- megtartsa], serio [= szigorúan] parancsoljuk".

23 Miskolcról történt távozása után Rákóczi Munkácson kelt rendeletében elzálogosította Miskolc városának az ónodi vár egyes részjószágait is.

24 Borsod megyével szemben gyakran hozott Miskolc városának valamivel kedvezőbb döntéseket.

23 A terhek miatt nála gyakran panaszt tevő megyei panaszokra válaszolva például még február 2-án kelt rendeletében szabályozta a megye által eszközölt adókivetés beszedési módját, valamint a felvett kölcsönök visszafizetési kötelezettségét.

26 Alig egy héttel később pedig Szakmári János prefektus 25 pontos beadványát látta el terjedelmes utasításokkal, melyek a Borsod, illetve Gömör megyében található kincstári birtokok gazdasági és társadalmi ügyeivel foglalkozott.

27 A Miskolcon eszközölt intézkedései közül fontosak a híveinek megjutalmazására tett adományai, például a füzéri uradalom birtokába Károlyi Sándor beiktatása február 14-én, melyekkel Károlyi dunántúli hadi sikereit jutalmazta („constatálván egyszersmind édes hazánk s a nemes ország szolgalatjában az időknek és helyeknek kívánsága szerint lött jeles és ditsíretes magaviselését")

28 stb. A dunántúli hadjáratot szervező, Bécs felé tekintgető Károlyinak „egy szegény rab ember" visszaküldése mellett március l-jén így írt: „mennyivel tartozni fogok az kegyelmed hozzám mutatandó hűségéért, s el is hitesse magával, hogy holtig való hálaadósságra fogja még maradékomat is obligálni [- kötelezni]."

29 A szabadságharc kezdeti szakasza után épp a miskolci időszakban vált szükségessé, hogy Rákóczi megpróbálja államának közigazgatási-működési rendjét is pontosabban szabályozni. Éppen ezért február második felében itt állította fel a forrásokban Excelsum Consilium (Aulicum) vagyis Udvari Tanács elnevezésű szervet, mely az új állam legfontosabb központi testületeként a „legfelső döntés-előkészítő közigazgatási" apparátus működtetésének biztosí23 SZENDREI J. 1890. 409. p.; BÁNKUTI I. 1989. 48. p.; NAGY M. 1994. 74. p. stb. 24 SZENDREI J. 1890. 417-418. p.; SZENDREI J. 1904. 318. p. 25 Ld. erről általában: NAGY M. 1994. 77. p. 26 BÁNKUTI I. 1989. 48-50. p. 27 BÁNKUTI I. 1989. 53-60. p. 28 BÁNKUTI I. 1989. 48-50. p.; KOVÁCS Á. 1988. 48-55. p. 29 GÉRESI K. 1897. 59. p.; vö. SZENDREI J. 1904. 316. p.