Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

TOPOGRÁFIA ÉS VÁROSKÉP

góhídjaival is segítette az iparűzést. Ez a tevékenység kezdettől a város belsejében folyt, beszennyezve a víz környékét. Amikor a város Kura-féle fundusán lévő mészárszéket átadta a miskolci céhnek, a mesterek egyszersmind vágóhídnak való helyet is kértek.

482 De vágóhidakon kívül is több helyen vágtak marhát a mészárosok. 1780ban a Czikó utca lakosai panaszolták, hogy az utca a levágott állatok vérétől szennyes, s ez sokféle betegséget terjeszt a lakosok közt.

483 A városképet rontó, bűzös vágóhidakkal kapcsolatban „városunk díszesebb voltára" tekintettel már a XVIII. század végén kéri a város tanácsa az uradalmat, hogy a városon kívülre tegyék vágóhídjaikat a mészárosok.

484 (Telkek és épületek) A miskolci telekrendszer a rendi korszak késői századában is befolyásolta a város lakosainak jogait, kötelességeit, sőt vagyoni helyzetét, presztízsét, bár a pezsgő ingatlanforgalom, a lakosság számának növekedése a házhelyeket tekintve is átalakította Miskolc arculatát. Az ősi négytelkes beosztást viszont őrizték a városi nyilvántartások és a társadalom emlékezete, s egy telek legfontosabb ismérve az volt, hogy van-e pertinentiája. A régi beltelek-határokat, melyeket az épületek, kerítések, sőt őrkarók jeleztek - nemigen lehetett megváltoztatni, feltéve, hogy valaki egyszerre több fundust is birtokolt, s a kötelek szerint telekosztásnak a nemesi házhelyek is alá voltak vetve. A Kötelkönyvben 291 pertinentiával rendelkező telket írtak össze, míg a zsellértelkek, illetve külsőség nélküli sessiok száma 200 volt. A Kamara ellenben a nemesi ingatlanok nélkül 1723-ban 200 egész és 99 pertinentia nélküli fundust írt össze,

483 az 1744. évi összeírásban pedig 501 miskolci telek szerepel,

486 ami a Kötelkönyv adatához közeli érték. A Dombyféle felmérés már nem fundusok, hanem házhelyek szerint mérte fel a várost közel 4000 ingatlannal. A lakott terület (a pincékkel együtt) 1780 körül 781 275 bécsi négyszögöl (281 ha) volt,

487 ez a város teljes mért területének 5,6%-a, míg 1817-ben 810 094 négyszögöl, vagyis 482 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 3. köt. 14. p. 483 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 2. köt. 311. p. 484 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 20. köt. 46. p. 485 MOL. E 156. 5/5. 486 MOL. E 148. 274/18 487 B.-A.-Z. m. Lt. T. 121/3.