Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

TOPOGRÁFIA ÉS VÁROSKÉP

zás a híres középkori pálos malom megszűnése a Forgó-híd mellett, ugyanakkor a város nem sokkal a megváltás kivívása után valamivel feljebb teljesen új malmot épít,

457 hiszen addig csak a református egyháznak volt Miskolcon malma a birtokos nemességen kívül. Ezt a malmot 1720 körül árvíz pusztította el,

458 de 1740 körül újjáépítették, még ekkor is a város új malmának nevezik.

459 A malmoknak inkább a tulajdonosa változott, s ezzel sokszor a neve is. Az uradalom az egykori Szepessy-malom megszerzésével a Szinva felső részén egész ipari birodalmat teremtett, újabb malmokat is építve itt. Ehhez a centrumhoz kapcsolódott az egykori városi serfőző is. A Kamara ugyanarra a malomárokra az egykori Szepessy-malom mellett egy másikat is felépített a XVIII. században, így ezeket Alsó- és Felső-Királymalom névvel illették a miskolciak. A kétkövű malmok mellett kendertörőt is működtettek.

460 A Királymalmokon felül az egykori csertörő Tímármalom és a gubások kallómalma is kamarai tulajdonba került, s ezzel nemcsak a diósgyőri uradalomnak, hanem a Bükk-vidék régiójának legnagyobb malomipari telepe is létrejött. A miskolci malmok régi birtokosai között megmaradt a tapolcai apát, akinek javadalma, a kis mesterséges szigetre épült Vágómalom a város legforgalmasabb részén feküdt, uradalmi mészárszékek, piaci árulóhelyek mellett. Az apát kisebb malma, az egykori Ispotálymalom vagy Kismalom birtokcserével a Dőryekhez került,

461 a Hunyad utcai ősi Bük-malmot, melyet az alispánról Borsy-malomnak is neveztek, örökösök perelték, köztük Fáy Lászlóné Borsy Katalin,

462 s így 1817-ben a Fáy-örökösök malmaként írják be a Telekkönyvbe. A város alsó végén, akárcsak az uradalmi malmoknál, eggyel több malom forgott a XVIII. század végén, mint a kora újkorban. Itt a régi háromkövű Dőry-malom közelében - melyet Belegrád-malomnak is hívnak - újabb malmot építenek, s ezeket 1817ben a Bük család, illetve a Fáy-örökösök ingatlanaként veszik fel az 457 SZENDREI J. 1890. 610. p. 458 Déserta oppidi. Huic vicinatur molendinum oppidi per proximam exundationem aquarum praeter cubicidum unicum ligneum de toto ruinatum. 1723. MOL. E 156. 5/5 459 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 1. köt. 699. p. 460 DOBROSSY I.-IGLÓI GY. 1982. 156-162. pp. 461 FLE. AN. VII. Canonica visitatiok 1767-1769. No. 3418. 462 SZENDREI J. 1890. III. köt. 516. p.