Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MISKOLC AZ ORSZÁGOS POLITIKÁBAN

tudtak vagy éppen akartak fizetni az állam katonatartásának költségeire.) „A szabadság neve megmozgatta a nemes szíveket, sereglettek és fegyvert fogtak a szabadság visszanyerésére. De ez a szózat nem tudott a katonáknak zsoldot, ruhát, fegyvert és lovakat adni. A néptől kellett tehát kérnünk, hogy adni tudjunk neki. De ugyanez a nép volt katona is, mégis adókkal kellett volna terhelni, hogy élelmet szállítson, ne hagyja abba a föld művelését, és ugyanakkor elviselje a háború fáradalmait." - jellemezte a helyzet ellentmondásosságát maga Rákóczi.

14 Említett rendeletét már Miskolcon is pontosítani, újraszabályozni volt kénytelen. Február 15-én kelt „Methodus intentionis militiae" című rendeletében kijelentette, hogy a katonák hozzátartozói is kötelesek részt vállalni a hadellátás terheiből, a hadélelmezésből, február 29-én pedig a sójövedelemmel kapcsolatban rendelte el, hogy azt a hadakozás költségeire kell fordítani, a sómunkásokat pedig pénzben kifizetni.

15 A Rákóczi-szabadságharcban - mint azt vezetője több alkalommal is világosan megfogalmazta - az egyik legfontosabb célkitűzés a nemzeti érdekegyesítés programjának kidolgozása volt, s ez nemcsak a jobbágy-nemes érdekek közös nevezőre hozását, hanem a vallási ellentétek megosztó hatásának kiküszöbölését is jelentette. Rákóczi világosan látta, hogy ha az északkeleti régióban amúgy is tekintélyes népességet kitevő protestánsok a szabadságharcban azonnal orvosolni akarják a - különösen a XVI. század második felében felgyűlt - súlyos sérelmeiket, az az egész felkelés érdekeit veszélyeztetné. Rákóczi toleráns, ugyanakkor a felekezeti érdekeket méltányoló valláspolitikát folytatott, pontosabban próbált meg folytatni - gyakran mindkét oldalról értetlenséggel küszködve. Már 1703 novemberében pátensben tiltotta meg, hogy a katolikus templomokat önkényesen elfoglalják és azokat a protestánsok maguknak megtartsák.

16 1704. január 27-én Miskolcon ezt a rendeletét megújította, leszögezte, hogy valamennyi felekezetnek jogában áll isten14 RÁKÓCZI F. 1985. 113. p. 15 Röviden: MTK II. 531-532. p.; a hadellátás kérdésköréről részletesen: HECKENAST G. 1984. 372. p.; R. VÁRKONYI Á. 1980. stb. A máramarosi só forgalomba hozására, illetve az állami sómonopólium megteremtésére vonatkozóan már Rákóczi Miskolcról történt távozása utáni időszakból: BÁNKUTI I. 1989. 70-71. p. 16 Ld. erről röviden pl.: MTK II. 529. p.