Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MISKOLC AZ ORSZÁGOS POLITIKÁBAN

mert egyrészt már sokan hadba szálltak közülük, másrészt az Eger felől érkező labanc támadással szemben védeniük kell lakóhelyüket, „szükséges némely lakos híveinknek város oltalmazására otthon való maradások és serény vigyázások".

8 De a helyi elittel is hamar kapcsolatot talált, Aszalay Ferenc miskolci nemes például az elsők között állt mellé, s Rákóczi kancelláriáján dolgozott, majd a fejedelem szekretáriusa is lett. 1703. december 2-án apjának, Aszalay Andrásnak és nagybátyjának, Péternek adományozta Rákóczi a miskolci sörház felét, hogy megjutalmazza „édes nemzetünk szabadulása végett felszentelt fegyverkezésünkben hozzánk mutatott hűséges szolgálatját".

9 A császárpárti helyőrséggel megrakott Kassa-Eger-Szendrő várai között a hozzá hűséges Miskolcra egyszerű okból esett Rákóczi választása, amint emlékirataiban meg is indokolta: „Főleg azért tartózkodtam Miskolcon, hogy kivárjam azokat a vállalkozásokat, amelyeket a merész ellenség megkísérelhet." Bár csapatainak száma növekedett, ebben az időszakban is inkább „seregei hírével, semmint erejével" akarta az ellenséget feltartóztatni. A miskolci időszak kétarcú katonai mérlegét így vonta meg: „Egyébként a tél, akármilyen szigorú volt is, nem akadályozta meg a hadi sikerekben félmeztelen katonáimat, akiket a zsákmány és fosztogatás sugallta belső hév fűtött."

10 Miskolcon több nagy jelentőségű döntést is hozott. A szabadságharc társadalmi bázisának megteremtése szempontjából kiemelkedő jelentőségű 1703 augusztusi vetési pátensét - mely mentesítette a kurucok oldalán hadba szálló jobbágyot és közvetlen családtagjait a földesúri terhek, úrbéri szolgáltatások kötelezettsége alól 1704 elején két ízben újra kiadta, másodjára január 24-én Miskolcon „A hadban lévő gazdálkodásrul formula" címmel.

11 Ebben az időszakban az adóztatás addigi évszázados rendjét reformáló vetési pátens nyomán komoly kérdések merültek fel a hadellátás vonatkozásában, hiszen, ha elengedik a katonáskodók hozzá8 ESZE T. 1955. 116. p.; BÁNKUTI I. 1989. 23-24. p.; az eredetiből újra idézte: NAGY M. 1994. 80. p. 9 ESZE T. 1955. 546. p.; BÁNKUTI I. 1989. 33-34. p.; tisztségére nézve vö. BÁNKUTI I. 1980. 141. p. 10 RÁKÓCZI F. 1985. 114-116. p.; vö. LEVELES E. 1929. 70. p. 11 ESZE T. 1955. 124. p.; R. VÁRKONYI Á. 1980. 18. p. stb.