Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

MISKOLC HELYE MAGYARORSZÁG TÖRÖK KORI TELEPÜLÉS- ÉS GAZDASÁGI RENDSZERÉBEN - SZAKÁLY FERENC

rendszerben. Bár a Pentapolisz városai (így nevezzük az öt északkeletmagyarországi királyi várost - Kassa, Lőcse, Eperjes, Bártfa és Kisszeben - szövetségét) jócskán belefolytak a Lengyelország felé irányuló borkivitelbe is, elsődleges funkciójuk a magyar piacnak posztóval, fém- és szatócsárukkal stb. való ellátása volt. Miskolciak is megpróbálkoztak közvetlen bécsi beszerzéssel, feladatuk azonban nem ez, hanem a szabad királyi városok, valamint Debrecen és Nagyvárad kereskedői által behozott importcikkeknek a környéken való szétterítése volt. (Ugyanez állapítható meg Gyöngyösről is, amelynek lakosai a miskolciaknál nagyobb affinitást mutatnak a közvetlen beszerzés iránt. Rajtuk kívül mindössze valami féltucat környékbeli mezőváros polgárai merészkedtek ki a számukra ismeretlen nyugati külső piacra.)

57 Bár a kassaiak miskolci „polgárosodása" erre utalna, a behozott árukat nyilván nem az importőrök továbbították az alközpontokba, hanem pontosan fordítva: általában azok kereskedői keresték fel a nagy elosztóközpontokat. Gyöngyösiekről tudjuk, hogy legfőbb „felső kapcsolatuk" Nagyszombat volt,

58 a miskolciak az említett tokaji vámjegyzék tanúságai szerint, az ellenkező irányból: elsősorban Kassáról, másodsorban Bártfáról és Eperjesről fuvarozták haza a szétterítendő árut. (Gyulai Éva feltevése szerint létezett egy dinamikusan működő eperjes-miskolci kereskedő-kompánia is.) Nem tudni, hogy tudatos szervezés eredményeként vagy véletlen folytán, Gyöngyös és Miskolc között egyfajta munkamegosztás tapasztalható. Míg az előbbiek északnyugatról osztrák, cseh (morva) és német árukkal, az utóbbiak északkeletről érkezett importcikkekkel (leginkább gyengébb minőségű lengyel, esetleg sziléziai posztóval) látták el ugyanazon régió piacát.

59 (Talán az esetleges tudatos együttműködés magyarázhatja a miskolci tanácsnak a gyöngyösi borbehozatallal szembeni elnézését.) Azok a hódoltsági kereskedők, akik nyugati árucikkek vásárlása 57 EMBER Gy. 1988. 332-334. p. (losonciak, hevesiek és tiszalúciak). SZAKÁLY F. 1990. 124-126. p. (pásztóiak, szécsényiek és főképp rimaszombatiak fordulnak elő az 1545. évi vámjegyzékben) 58 SZAKÁLY F. 1972. 356-386. p. 59 PÁKH-SCHERER J. 1980. 5-159. p. (a korábbi szakirodalom: 40-42. p.). EMBER Gy. 1988. 121-130. p.