Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

MISKOLC HELYE MAGYARORSZÁG TÖRÖK KORI TELEPÜLÉS- ÉS GAZDASÁGI RENDSZERÉBEN - SZAKÁLY FERENC

végett keresték fel a miskolci vásárokat, a jelek szerint gyakorta hoztak magukkal ún. török árucikkeket. 1584-ben a mohi vámos gyöngyösi, kecskeméti, tiszavarsányi, tényői, földvári és hevesi árusokon keresett itt csempészett török árut (bakacsint, janicsár kapcát, moharét).

60 Vagyis: nemcsak a miskolciak utaztak Egerbe ilyen cikkekért - amelyek iránt eszerint nagy kereslet mutatkozott -, hanem helybe is hozták nekik azokat. A fentieket összegezve: a kutatások jelenlegi állásánál úgy tűnik, hogy maga Miskolc valóban számottevő kereskedelmi alközpont volt anélkül azonban, hogy lakosai akár a környékbeli forgalomban kitüntették volna magukat. Különösen szembetűnik ez a Gyöngyössel való újabb összevetésből: az itteni vásárok nem tűnnek különösebben jelentős csereközpontnak, a gyöngyösi kereskedőkkel viszont lépten-nyomon találkozunk a Debrecentől és Kassától a nyugati országhatárig húzódó utak és vámhelyek legkülönbözőbb pontjain. (Beszédes adalék, hogy olyan vásárokon is, mint például a mohi, ahol inkább miskolciakat várnánk, gyöngyösieket jeleznek a források.) A gyöngyösiek nagyszabású állatbőr-felvásárlásait felidézve

61 a miskolciak kifejezetten passzívnak tűnnek, de ugyanakkor az a benyomásunk, hogy posztóbehozataluk viszont némiképp felülmúlta a gyöngyösiekét. Röviden szólva: a gyöngyösi és a miskolci kereskedelem összehasonlító vizsgálata érdekes lehetőségeket sejtet: belőle mindkét település kereskedelemtörténeti kutatása sokat nyerhet. Meglehet, egyenest egy eddig ismeretlen formáció: a kétsejtű regionális alközpont, a feladatokon osztozkodó páros regionális alközpontok létezésére bukkantunk. (Még csupán annyit, hogy vizsgálataink szerint a XVII. században - igaz, szerény volumennel - mindkét település árusai jelen voltak a Duna-Tisza közi hódoltsági piacon.) Ugyanakkor Gyöngyös a jelek szerint - talán hódoltsági fekvése miatt - kimaradt a környékbeli várak számára való hadseregszállításból. Nem így a miskolciak: Kövér Ferenc (egyébként a diósgyőri vár provizora) 1576-ban nem kevesebb, mint 150 hordó bort - meglehet persze, hogy benne gyöngyösit is - szállított a szendrői és to60 MOL E. 244. SzKL Minutae expeditionum 407. rakszám ff. 437-438. 61 SZAKÁLY F. 1990. 128-136. p.