Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)
FELSŐ-MAGYARORSZÁG ÉS MISKOLC HÁROM HATALOM SZORÍTÁSÁBAN - NAGY MAGDOLNA
császár hűségére tért, a lakosság körében komoly anyagi problémák mutatkoztak. Az említett miskolci gondok miatt ekkor alakult ki az a lehetetlen helyzet, hogy áprilisban egymás után négy személy utasította vissza a főbírói tisztet. Inkább az 1679-ben hozott, 1684-ben megerősített döntés értelmében kifizették a 200 forintot a tisztségtől való mentesülés fejében. Bár viselkedésük érthető volt, hiszen - mint láttuk - ekkoriban a testi épségük sem volt garantálva, 1686ft ban az újabb határozat a főbíróság visszautasítása esetére teljes vagyonelkobzást írt elő. 181 Thököly legyőzése után a császári sereg teljes erejével a törökök ellen fordulhatott. 1687-ben Eger felszabadult; a következő évben Ónod felégetése jelentette az utolsó török akciót Borsodban. 182 Az idegenek elűzésével az 1690-es évek elején megszűnt a vármegye kettős adózása. A császári igények ugyan átmenetileg növekedtek, de ez a hosszú, döntő háború természetes velejárója volt. 1690-ben Miskolc a kivetett 1000 köböl rozsba 177 köböllel adott, ami jelzi központi szerepének erősödését is. 183 A felső parancsok, az adókivetések jobb teljesítését a város határozatokkal igyekezett elérni. A nemes házától, a nemtelen pincéjétől kétszeres zálog lefoglalását írták elő, amennyiben nem akarja megadni az igényelt adót. A szekerezést vagy a gyalogszeres szolgálatot megtagadó nemesek és más lakosok 6 forint fizetésével, illetve zálog adásával tartoztak. 184 A vármegye ugyancsak statútumokkal, büntetések kilátásba helyezésével igyekezett jobb belátásra bírni a nem fizetőket. 185 Talán ezeknek a rendelkezéseknek is köszönhető, hogy különösebb fennakadások nem voltak a követelések teljesítésében az 1690-es években, bár főként a nemesek - akik közül 1689-ben 545 élt Miskolcon 186 - nem szívesen tettek eleget kötelességüknek. A katonaállításról ugyanezt mondhatjuk el. 1694-ben Miskolc 175 gyalo181 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 1. köt. 407. p. 1685 áprilisában nem vállalták a főbírói tisztet: Forgó János, Lakatos János, Varga Lukács, Seres István. 182 BOROVSZKY S. 1909. 309. p. 183 BOROVSZKY S. 1909. 123. p. 184 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 1501/a. 1. köt. 477-478. p. 185 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/a. 12. köt. 177-178. p. 14. köt. 34. p. 186 BOROVSZKY S. 1909. 245. p.