Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

FELSŐ-MAGYARORSZÁG ÉS MISKOLC HÁROM HATALOM SZORÍTÁSÁBAN - NAGY MAGDOLNA

gost és 104 lovast, 1695-ben 188 gyalogost és 142 lovast küldött a seregbe.

187 Ebben az időben lényegesen kevesebb városi panaszt találunk a jegyzőkönyvekben. A nemesség növekvő arányával fokozottan előtérbe került szabadságuk védelme. így 1691-ben jogaik megsértése miatt kérték a vármegyét, hogy főrendi követek útján kérjék a királyt és a nádort a szabadság megóvására.

188 A katonabeszállásolásokkal kapcsolatban szintén előfordult probléma, mint például 1693 tavaszán. Ekkor ismét a vármegye közbenjárását kérte a miskolci tanács.

189 A város egyik polgárát, Varga Lukácsot Rabutin egyik dragonyosa megölte, ami ismét panaszra adott okot.

190 Az említett problémák és a háború miatt megnövekedett császári igények ellenére a század utolsó időszaka pozitív változást hozott a térség és a város számára. Eltűnt a török uralom, ezzel együtt megszűnt a kettős adózás, elmaradtak a rablóportyák. A központi hatalom befolyása erőteljesen érvényesült, amit a korábbi rendkívül rossz közbiztonság helyreállítására is igyekezett felhasználni. Néhány csendesebb év következett, amely során a lakosok javítani kívánták biztonságukat. így 1697-ben 50 fegyverest helyeztek el a városban a gonosztevők és a pártütők ellen.

191 Ugyanekkor kerítették körül palánkkal a templomot.

192 Miskolc tényleges megerősítése azonban elmaradt, aminek következményei hamarosan elérték. A XVII. század közepétől állandósult háborúk, a három hatalom által igényelt követelések, a megromlott közbiztonság eredményeként a XVII. század végére az ország területén komoly elszegényedés mutatkozott. Leginkább érintett területként Felső-Magyarország, benne Miskolc városa élte át a legnagyobb pusztítást, így itt 187 SZENDREI J. 1883. 869. p. 188 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/b. III. II. 172. A miskolci és a szentpéteri nemesek panasza gróf Wesselényi Ferenc ellen. 189 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/b. III. II. 209. A miskolci tanács levele Borsod vármegyéhez: a marhák visszahozását, szekereik visszaadását, a katonák kivitelét kérik a generálistól. 1693. május 5. 190 SZENDREI J. 1883. 868. p. 191 BOROVSZKY S. 1909. 401-402. p. 192 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 1. köt. 546. p.