Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

A REFORMÁCIÓ MISKOLCON - BALOGH JUDIT

Az iskolában, noha állandóan gyarapodik, mégis mindvégig egyetlen iskolamester marad. A másfél évszázad alatt Miskolcon működő iskolamestereknek csak részleges névsorát ismerjük. Az 1580-as évekből két rektort is ismerünk név szerint: 1584-ben egy Varsányi Pál nevű férfi, 1586 és 1587 között pedig az előbbiekben már említett Sárközi Dohi Bálint a város iskolamestere. 1602-ben Szenczi Molnár Albertnak ír levelet Félegyházi Máté, aki ekkor a miskolci iskola igazgatója, és az iskolába betörő német vértesek megsebesítik. A következő adat 1626-ból származik, amikor Padányi Mihály, a későbbi diósgyőri prédikátor látja el az iskolarektori hivatalt. 1658-ban és valószínűleg 1659-ben is egy bizonyos Ladmóczi István, korábbi sárospataki diák, 1686-ban és utána nem tudjuk, meddig, a Debrecenben végzett Debreczeni Ember András a miskolci iskolarektor. 1702-ben Simándi István, 1708-ban pedig az a Buzinkai Mihály tanít a város iskolájában, aki korábban hosszú időn keresztül töltötte be a második prédikátori tisztet. Érdekes módon tehát mind a két irányban való mozgás megfigyelhető: a lelkész - igaz, hogy csak második lelkész - is lehet később tanító, noha a másik irány a gyakoribb, vagyis a rektorok gyakran lesznek később lelkészekké. A prédikátor és a rektor között nincsen egyenlőség; már az 1567. februári debreceni zsinat XL. cikkelye elrendeli, hogy az iskolák rektorai és tanítói lelkészeik iránt köteles engedelmességgel és alázattal viseltessenek; a LXV. cikkely pedig, hogy ruházatukban a tisztes középszerre vigyázzanak, s a tanulni nem akaró tanítványokat ne tűrjék meg. Az 1595-ös felsőmagyarországi cikkelyek is rendelkeznek arról, hogy a tanítók és tanulók a lelkészeknek engedelmeskedjenek, elégedjenek meg a lelkészüktől kapott élelemmel, szorgalmasan és értelmesen tanítsanak. A lelkész és tanító közötti különbséget a jövedelmeik közötti különbség is mutatja. Emellett azonban a prédikátor köteles volt asztalánál vendégül látni az iskolamestert. Ez azonban valószínűleg nem történt meg mindig, mert a miskolci egyházlátogatás alkalmával feljegyzik, hogy a prédikátor az asztaltartást borral és lőrével is kiválthatja. Sőt, később a város magára vállalja ezt a kötelességet. Erre szükség is van, mert az iskola nem rendelkezik magánvagyonnal. Két olyan esetről tudunk ugyan, amikor a város polgárai valamilyen összeget hagynak kifejezetten az iskolának, tehát a diákoknak