Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

A REFORMÁCIÓ MISKOLCON - BALOGH JUDIT

bizonnyal jó színvonalú oktatást biztosított, mutatja a viszonylag magas száma azoknak a miskociaknak, akik a vallásváltás előtti évtizedekben külföldi egyetemekre beiratkoztak. Az új vallás megszilárdulását követően azonban az iskola egyre jelentősebb fejlődését regisztrálhatjuk a források tükrében. Bár az adatok legnagyobb része a XVII. századból, s annak is inkább a második feléből való, a peregrináció irányának a változása már az 1560-as években megtörténik. Ebben az évtizedben Wittenbergben négy „miskolci" előnevű diák tanul, azaz pontosan annyi, mint amennyien a XVI. század első felében összesen Bécset és Krakkót látogatták. A XVII. században pedig hét ilyen előnevű diákot jegyeztek be a wittenbergi egyetemi anyakönyvbe. A magyarországi református zsinatok egyik legfontosabb kérdése éppen az oktatás ügye. Több ízben elrendelik, hogy minden településen a lelkész mellett külön tanító tartassék. Ennek értelmében valószínű, hogy Miskolcon is megjelenik a lelkészi hivatal mellett a tanító; az elsők egyike lehetett az a Sárközi Dohi Bálint, aki 1587ben miskolci rektorság után megy Rákóczi Zsigmond pénzén Wittenbergbe tanulni. Az az 1598. januárjában hozott magisztrátusi határozat, amely a lelkész és a tanító jövedelmeiről rendelkezik, megemlíti, hogy minden a „régi törvény szerint" történik, tehát mindez egy jól kialakult gyakorlatot mutat már a XVI. század végére. Ilyen módon nagyjából megrajzolható a korabeli miskolci iskola képe. A különböző lelkészi gyűlések anyagaiból tudjuk, hogy 1648-ra a tiszáninneni kerületben a miskolci iskola az úgynevezett „nagyobb városi iskolák" közé soroltatik a rimaszombati, szikszói, tállyai, szántói és ungvári iskolákkal együtt - ez a besorolás már önmagában is mutatja, hogy az iskola jelentős fejlődésen megy át a megelőző évtizedekben. Ugyanez a rendelkezés külön veszi számba a partikuláris iskolákat, ami pedig azt jelenti, hogy erre az időre Miskolc iskolája már nem tekinthető partikulának. Az iskola fenntartásáról, mint az egyházról magáról is, a konzisztoriális rendszer értelmében a városi tanács gondoskodik. így a tanács rendelkezik 1655-ben az iskolamester asztaltartásáról, egész jövedelméről és az iskola karbantartásáról is. Bőkezű földesúri patrónus hiányában azonban nincsen az iskolának magánvagyona vagy állandó jövedelemforrása, mint például a sárospataki kollégiumnak.