Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

A REFORMÁCIÓ MISKOLCON - BALOGH JUDIT

1587 februárjában a bűnös ugyanígy a tanács előtt „kötötte magát",

120 de ezen túl semmi egyéb, az egyházra utaló momentum nem szerepel. 1588-ban Síró Albert fia, Gáspár és Hajdú Benedek fia, Ferenc találtatott lopás vétkében, és abban a maguk kötelezésében, amelyet a tanács kegyelmének elnyerése érdekében tesznek, elkerülendő az akasztófát, már nem a tanács, nem is a város közönsége szerepel, hanem, hogy „az anyaszentegyházat mind ketten megkövetjük".

121 Ugyanebben az évben Miskolczi György és Aszalós János is lopás: „Nyíri Benedek méhe elvitele" dolgában áll a miskolci főbíró tanácsa előtt. Ők szintén „megkövetik az anyaszentegyházat", de sem a név szerint felsorolt „nemes uraim" között nem szerepel a lelkész, sem nem tudunk arról, hogy a klasszikus templomi formája történt volna a megkövetésnek - csupán arról tudósít a bejegyzés, hogy „kezünket adtuk bíró uramnak: summa szerént valaminémú vétekben találtatunk, soha ő kegyelme meg ne kegyelmezzen, mert mi ez lopásért akasztófát érdemlettünk volna".

122 A következő évben újra Miskolczi György áll a tanács előtt, valamint Lakatgyártó Jánost ítélik el - de egyik esetben sincs szó egyházról, Lakatgyártó ítélete pedig kalodába zárás.

123 Az első eset, amikor nemcsak a tanácsot, hanem a prédikátort is felsorolják azok között, akik előtt a vétekkel vádolt személy köti magát, 1593. december 9-én Szűcs Istvánné Bárányos Anna esete, aki felett paráznaság miatt ítélkeznek. Az erről szóló bejegyzés szerint „Én, Bárányos Anna, Szűcs Istvánné, miskolci, az tiszteletes személyek előtt: az miskolczi -prédikátorok és egész tanács előtt teszek ilyen kötést az én szabad akaratom szerént, mert hogy énnekem az én bűneimért igaz törvényeknek folyása szerént mostan kellene megvesszőztetnem és kiverettetnem az városról, de ő kegyelmek az Istent és az én gyarlóságomat meggondolván, megkegyelmezett és büntetés nélkül városunkban megtartott. Annak okáért ha ennek utána valamely nőtelen katonával, kiváltképpen pedig az átok alatt heverő Dienes Jánossal beszéltének, enném, innám, nyájaskodnám, minden tör120 B-A-Z. m Lt. IV. 1501/a. I. köt. 89. p. 121 B-A-Z. m Lt. IV. 1501/a. I. köt. 93. p. 122 B-A-Z. m Lt. IV. 1501/a. I. köt. 92. p. 123 B-A-Z. m Lt. IV. 1501/a. I. köt. 22. 111. p.