Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)
A REFORMÁCIÓ MISKOLCON - BALOGH JUDIT
rendszer is, hiszen a kálvini irányú reformációnak egyik fő tétele éppen az, hogy az egyház alapegysége a független helyi gyülekezet, amit a lelkész és a világiak választott testülete, a presbitérium kormányoz, és gondoskodik annak fenntartásáról. A magyar református egyházban azonban nem alakulnak presbitériumok. Ennek indokaként számos válasz született, melyek közül a miskolci viszonyokat megvizsgálva számunkra legmeggyőzőbb az a - részben Zoványi Jenő, részben Benda Kálmán 115 által adott - válasz, hogy a reformáció képviselőinek a mozgalom indulásakor eszük ágában sem volt egyházszakadásban gondolkodni: sőt, éppen ellenkezőleg, magukat tekintették az evangéliumi hagyomány következetes folytatóinak, a valódi ortodoxoknak. Sőt, az elkerülhetetlen szakadás után is azt képzelték, hogy a kereszténység folytatója nem a „pápista eretnekség", hanem a protestantizmus. Még a XVII. század közepén is a puritán Medgyesi Pál a Szent Ágostonról kiadott könyve címében is arról beszél, hogy Ágoston pedig gondolatait tekintve nem „pápistás" volt, hanem gondolatai sokkal közelebb állnak Kálvin eszméihez. Maga a közfelfogás is ezt támogatta, különösen a mezővárosokban, ahol a kegyúri jog megszerzésének logikus folytatása volt a szabad választás alapján akár protestáns lelkész meghívása is. A kontinuitást mutatja az is, hogy az egyre nagyobb önállóság és döntési jog megszerzésére törekvő város gyakorolhassa is a kegyúri, patrónusi jogait, egy intézményes egyház beleszólása nélkül. Mivel pedig az esetek döntő többségében a kegyúri - földesúri vagy testületi - döntés alapján megy végbe a vallásváltás, többnyire az egész közösség protestánssá lesz. így az egész közösséget tekintik ekklézsiának, gyülekezetnek, ezért az egyház feletti gondnoki teendők is - csakúgy, mint a város egészének az irányítása - a városi tanács kezébe kerül. Ilyen módon jön létre Miskolcon is az úgynevezett konzisztoriális rendszer, amelynek értelmében egészen 1735-ig nem létezik önálló, a városi tanácstól független presbitérium. Ebben a helyzetben azonban még mindig fönnállhatna a „kettős irányítás" lehetősége: azaz, hogy a lelkész ugyanolyan hatalommal rendelkezne, mint a bíró, legalábbis vallási vagy az egyházat érintő kérdésekben. 115 BENDA K. 1986. 301. p.