Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

A REFORMÁCIÓ MISKOLCON - BALOGH JUDIT

Ennek azonban ellene mond éppen a reformációnak valamennyi tétele. A reformáció ugyanis az, amely alapelve, az „egyetemes papságról" vallott tézis értelmében deszakralizálja a pap hivatását. Ezt volt hivatott hangsúlyozni az akkoriban szigorúan polgárinak számító ruházat. Ugyanez jelenik meg a templomok esetében: a templom nem szent hely többé, nem az Istennel való találkozás egyedüli színtere. Sokkal inkább az eklézsia „összegyülekezési helye", a közösségé, amelynek tagjai egymással és „lelki tanítójukkal" együtt imádkozni és Istent dicsérni gyűlik itt össze. Ezt hangsúlyozza a templom egyszerűsége, az alig megjelenő díszítések. A középpontban immár nem a pap által képviselt, Istentől eredően szilárd és tévedhetetlen egyház áll, hanem a Biblia, Isten igéje, amit a tanult prédikátor tolmácsol a híveknek. Sajnos, nem maradt nyoma annak, hogy ez a bizonyára nem kis változás hogyan zajlott le Miskolcon az 1560-as években. Nyilván nem hirtelen és átmenet nélkül történt - de hogy mégis gyorsan ment végbe, arra abból következtethetünk, hogy már az első protestáns prédikátor, Hevessy Mihály is a szigorúbb kálvini eszmék elkötelezett híve. A reformáció tehát deszakralizálja a látható intézményt, azért, hogy reszakralizálhassa Isten igéjét, a Bibliát. Ilyen feltételek mellett a prédikátor beosztottjává, szolgálójává válik a városnak, a közösségnek, és - noha tekintélye elvitathatatlan - személyét nem veszi körül mítosz, nem szent és sérthetetlen. Ezt találjuk Miskolcon is, ahol a lelkész akár be is perelhető. Miskolcon nem kerül sor olyan esetre, mint akár Debrecenben, Göncön vagy Kolozsvárott, ahol a lelkész (Melius Juhász Péter, Károlyi Gáspár, Dávid Ferenc) rendkívüli egyénisége olyan hatást gyakorol a városra, hogy jóformán élet és halál urává válik a közösségben. Ez azonban a ritkább eset: Miskolcon - úgy tűnik - semmi hasonlóra nem kerül sor. Sőt, mint az előzőekben már említettük, inkább úgy látszik, hogy az itt szolgált lelkészek még az egyéniségükből következő hatást sem érik el Miskolcon: legalábbis nem annyit, mint más helységekben. Ennek elsődleges okát abban kell látnunk, hogy a városban nagyon erős és jól kiépült a magisztrátus, s megfelelő önállósággal és tekintéllyel irányítja a várost. Ez tűnik ki a város jegyzőkönyvében fennmaradt adatokból, amelyek a prédikátor legnagyobb „fegyveréről", a pap-