Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

GAZDÁLKODÁS, TERMELÉS ÉS ÁRUCSERE A KORA ÚJKORI MISKOLCON - GYULAI ÉVA

Az újabb vásárnapok nemcsak a sokadalmak számát emelték, hanem évszakok szerint is megosztották őket: minden évszak megkapta a maga vásárát. A privilégium nemcsak a gazdasági fellendülés egyik első jele a vidéken, hanem azt is mutatja, hogy a miskolci gazdaság és termékcsere átmentette kivételes helyét a XVÏÏI. századra is. Hogy a miskolci vásárok és piacok nemcsak a miskolci agrárium és kézműipar árujának, hanem a környék kereskedelmének is piacot jelentettek, a források egyértelműen alátámasztják. Bár a mezőváros nem volt jellemzően állattartó hely, mégis jelentős állatvásárt tartottak itt. 1684-ben a paráznasággal vádolt Csögénéről mondják el egy vármegyei tanúvallatásnál, hogy két teljes éjszaka ivott bizonyos emberekkel az udvarán, ugyanis „sertésmarhákat hajtottak alföldi emberek oda az udvarra, hogy eladták a sertéseket" még napokig mulattak az asszonnyal.

569 Hogy Miskolc a XVII. század végén is megőrizte sőt meg is erősítette a Felső-Magyarország állatkereskedelmében betöltött helyét, a Szepesi Kamara 1690-ben készült tervezetéből derül ki. A Kamara által felállított bizottságnak ugyanis feladatul szabták, hogy Kalló és Miskolc mezővárosokban az alsó-magyarországi állatkereskedelmi központok mintájára baromvásár-telepeket hozzanak létre, ahová a heti és országos vásárok idején nagy számban hajthatják az állatokat, s ahová az alsó-magyarországi (a Vág folyótól nyugatra élő) kereskedők is elmehetnek, hogy ott állatokat vegyenek. A török kiűzését követően óriási húshiány mutatkozott Magyarország alsó részein - főként Pozsony környékén -, ennek megszüntetésére irányult a vágóállatban bővelkedő alföldi és a felföldi vidékek kö569 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/a. 10. köt. 461. p.