Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

GAZDÁLKODÁS, TERMELÉS ÉS ÁRUCSERE A KORA ÚJKORI MISKOLCON - GYULAI ÉVA

zötti kapcsolatokat teremtő hagyományos kereskedelmi centrum, Miskolc felfejlesztése.

570 Az élőállat közvetítése mellett hagyományosan külföldről származó textiltermékek is megjelentek a miskolci piacokon és sokadalmakban. A középkori kereskedelmi kultúrával rendelkező szabad királyi városokkal szemben Miskolcon az ipari termékek nagy része nem boltban, hanem a piacok és vásárok árulóbódéiban cserélt gazdát. A XVIII. század legelején Miskolc tanácsa pénzbüntetésre és posztójának elkobzására (in amissione panni adempti) ítélte a Nagygyőrben lakó becsületes kalmárnak, Bíró Jánosnak Noóder Márton nevű legényét, aki megszegett bizonyos miskolci vásári tilalmakat, és a kassai kalmárok szabályzatát is azzal, hogy a vásáron időnap előtt tette ki és árulta posztóját.

571 A jó hely óriási érték volt, s a Miskolcra jövő idegen kereskedők is hajlandók voltak áldozni érte. 1663-ban Németi János deák, tokaji kalmár „2 sing hernácot adott a templomhoz, hogy az első sátorhelyet az böcsületes tanács vásárkor neki engedte Boldisár István sátora mellett".

572 Vásárhelyeket nemcsak egyes kereskedők vehettek a tanácstól, hanem közösen is; így tett a „debreceni lobby" is 1669-ben. Ekkor ugyanis a miskolci vásárokban „annyira megbővölnek az áros emberek, hogy azok csaknem üstökvonással és agyonverésnek fenyegetőzésével is egymáson erőszakot tévén, az sátornak való helyet gyakorlatossággal egymástól elvették". A tanács ezért a májusi vagy áldozói vásár idején a debreceni kalmároknak (Mező Dániel, Nyírő Péter, Szegedi István, Pataki Péter, Kazai Gáspár, Szilágyi Imre és Kalmár Mihály) a Piacon 8 sátorhelyet adott három 570 Quandoquidem defectus et penuria boum consequenterque aristia notabdis carnium in partibus regni Hungáriáé inferioribus circa Posonium videlicet notabiliter sentiretur, neque in his partibus inter Danubium et Tybiscum situatis amplius notabilis in copia pecora haberi passent, delegata commissio, quatenus tam in partibus trans seu ultra-Tybiscanis Kálloviae quant in hisce cis-Tybiscanis in oppido Miskolcz loca depositionis subsistentium pecorum constituèrent, ad instar locorum in partibus regni Hungáriáé inferioribus eo fine ordinatum. Haec ipsaque talis eiusdem excelsae caesareo-regiae comissionis ordinatio tani iisdem destinatis duobus depositionis sem impulsionis pecorum, quam in aliis locis tempore nundinarum vei fororum hebdomadalium, quo minimum se quaestores eatenus dirigere, et quo in maiori copia adque inferiorum quaestores eo adventuri emere possint medio tricesimatorum publicetur. B.-A.-Z. m. Lt. LV. 501/b. XV. I. 2. 571 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/b. XV. 37. doboz 572 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 1501/a. 1. köt. 346. p.