Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

GAZDÁLKODÁS, TERMELÉS ÉS ÁRUCSERE A KORA ÚJKORI MISKOLCON - GYULAI ÉVA

A vámhelyeken keresztül nemcsak Miskolcra jöttek árut cserélni, hanem miskolciak is mentek más helységekbe, főleg azok vásáraira. A Miskolc környéki helységek közül a középkor óta a szentpéteri és szikszai vásárok a legfrekventáltabbak, de a miskolciak mennek gömöri vásárhelyekre, sőt Eperjesre is. Amikor a város nagyharangját 1649-ben eperjesi mesterrel újra önteti, a megbízottakat a harang árának elsikkasztásával vádolják, hogy - úgymond - azon posztót vettek, mentét csináltattak maguknak, sőt mozsarat öntettek a rézből. Czimerman Ádám eperjesi kereskedő (aki a Szepessyekkel is rokonságba kerül) számlája szerint Kecskeméti István valóban vásárolt szederjes fajlondist, boroszlói posztót, hernácot, septukot, sziléziai gyolcsot, karasiát, valamint zsinórt és sodrott selymet az eperjesi kalmárnál.

557 De jártak miskolciak az eperjesi pünkösdi vásárra is. 1678-ban többen indultak a vásárra, s az útra még bírót is választottak maguk közül. Együtt is éjszakáztak az úton egy Szakái nevű faluban, majd Eperjesen a felső Hóstátban szálltak meg a sokadalom alatt, az „udvaron háltak seregestül", általában a szekéren.

558 A szikszói vásár már a középkorban a vidék árucseréjének központja volt, s a kora újkorban is az maradt. Egy 1699-ben lefolytatott miskolci tanúvallatásnál Tállyai Lakatos Ferenc és Székely Panna ügyében, akik Csaton együtt voltak aratni, a tanúk elmondják, hogy a lakatosmester a következőképpen ígért esküvőt Székely Pannának: „Jó Panna asszony, én elmegyek, te is jöjj által Szikszóra, és reád akadok, és az mi az lakodalomra kívántatik, patyolat és holmi fíiszerszám, ottan megvásárolhatjuk, s hazajővén, menten hazaviszlek."

559 A szikszóihoz hasonlóan középkori a szentpéteri sokadalom is jelentős kereskedelmi központ maradt, sőt a szentpéteri vásár idején Miskolcon is megfordultak az oda vagy onnan igyekvő alföldi, bükkaljai árusok és vásárlók. Ez derül ki Tibóth (Tibold) Zsigmond, a miskolci kúriával is rendelkező posszesszionátus nemes jobbágya, Suba János 14 éves leányának vallomásából 1653-ban: „az szentpéteri sokadalom idején az uram házához az Alföldről jöttek az sokadalmi alkalmatossággal, az 557 BOROVSZKY S. 1909. 127. p. 558 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 501/a. 9. köt. 599-602. pp. 559 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 1501/b. XV. 37. doboz