Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

GAZDÁLKODÁS, TERMELÉS ÉS ÁRUCSERE A KORA ÚJKORI MISKOLCON - GYULAI ÉVA

nak a működését, amely a házi kenyérsütést helyettesítve, a háztartások funkcióját vette át. A XVIII. századtól a közvélemény s az országismereti, utazási irodalom egyik toposza a jó miskolci kenyér, pékek mégsem működtek a városban a XVII. század végéig. Pedig a város mellett elvonuló, illetve tábort verő, valamint a beszállásolt katonaság, nemkülönben a környékbeli végvárak gyakran követeltek természetbeni adóként a miskolciaktól több száz sőt ezer kenyeret, ezek nagy részét azonban a lakosságon vette meg a város, a kenyereket főként a háziasszonyok sütötték. Bár pékek nem fizetnek adót, kenyeret valószínűleg árultak a kevés miskolci bolt egyikében, hiszen 1678-ban a város a kalmártól vesz négy kenyeret a város mellett megszállt német táborba szállítandó élelmekhez.

528 Valódi városi lisztes foglalkozás a perecsütőé, s ilyen bizonyosan volt Miskolcon, hiszen 1684-ben egy vármegyei bűnper tanúvallatásánál azt vallották egy miskolci asszonyról, Újvári Jánosnérói, hogy egy kalmártól borsot lopott „a perecsütőné fiaival együtt".

529 A perecsütő nemcsak perecet, hanem kalácsot is sütött. Amikor a város követei Egerbe készültek a törökhöz, a perecsütőknek tejet adtak ezek elkészítéséhez.

530 A miskolci iparűzés kora újkori forrásai tükrében a mezőváros polgárainak középkor végén fellendült ipari tevékenységébe a XVI. század második felében még beletartozott egy-két kifejezetten városi ipar, a céhalakulásig és szervezett iparűzésig azonban csak a hagyományosan mezővárosi iparok, a mészárosmesterség, a ruhaipar textil- és bőrös ágazatai jutottak. A csizmadiák ipara kifejezetten a XVII. században létesült és élénkült meg, termékeik felvásárlói közé nagyobbrészt a sárga, piros csizmát kedvelő nemesek tartoztak. Talán csak a lakatosipar fegyverművesei képviselték az előkelőbb, a szabad királyi városokban már a középkor óta céhet alkotó mesterségeket. A fegyverművesek nagy száma a kora újkori Magyarország háborús viszonyainak is tükre, hiszen a fegyver nemcsak a reguláris katonaság, végváriak, hanem a mezővárosi polgár mindennapi tárgykultúrájához is hozzátartozott. A miskolci bírák mindig fegy528 NYÍRY D. 1926-1927. 81. p. 529 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 501/a. 10. köt. 453. p. 530 NYÍRY D. 1926-1927. 108-109. pp.