Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

GAZDÁLKODÁS, TERMELÉS ÉS ÁRUCSERE A KORA ÚJKORI MISKOLCON - GYULAI ÉVA

veresek kíséretében vitték Egerbe a török adót, s a vármegyei jegyzőkönyv is több olyan erőszakos cselekményt jegyzett fel, amelyet fegyveres kézzel követtek el miskolci nemesek. 1678-ban az élésmesternek csináltat a város tanácsa egy pisztolyagyat a lakatosmesterrel.

531 Az adót is fegyveres kísérettel vitték Egerbe, de volt fegyvere a miskolci polgároknak is, 1564-ben Urszin Ferenc diósgyőri provizor panaszolja a Kamarának, hogy a kocsmáitatás ügyében ellene fordult miskolciak részegségükben készek voltak őt megölni, többen ugyanis ruhájuk alatt fegyvert viseltek.

532 A városban megszaporodott nemesi réteg is jó felvevőpiaca volt a fegyverlakatosok termékeinek, szolgáltatásának. A malomipar vezető szerepe nemcsak középkori hagyományokon nyugodott, hanem Miskolc gazdasági termelésének erőteljesen mezőgazdasági jellegén, jelentős gabonatermesztésén. A város XVII. században felduzzadt - vagy legalábbis a XVI. századi népességhez viszonyítva nem csökkent - lakossága, a nemesek arányának nagymérvű gyarapodása, a vár közelsége, Miskolc középkortól nyomon követhető centrális helye a Bükkalja és Sajó-vidék helységei között - az ipari termékek nem elhanyagolható piacát jelentették. így a XVII. század végére Borsod vármegyében Miskolc rendelkezett a legtöbb céhhel, széleskörű ipari termeléssel. Északkelet-Magyarországnak is kézműipari központja lett, ahol minden harmadik-negyedik kereső iparral is foglalkozott, s ahová legények jöttek mesterséget tanulni. 1647-ben Mehmet egri pasa Miskolc városához írott magyar nyelvű levelében elrendeli, hogy a végbeli vitézek Miskolcra telepedésüket csak a török hatóságtól váltott hitlevéllel válthatják meg, de szolgák, leányok, özvegyasszonyok valamint mesterlegények hitlevél nélkül is betelepedhetnek a városba.

533 531 NYÍRY D: 1926-1927. 60. p. 532 ...parati fuissent in illa temulentia omnia mala tenture, et etiam nos interficere, plurimi enim ex eis fuerunt, qui clam sub vestibus arma habuerunt. ÖStA HKA HFU RN 11. 1564. fol. 336. 533 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/b. Sp. XXVII. 20.